Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

A Népi Magyarország és a német nemzetiségű lakosság

született. Ugyanakkor nem mondották ki a kollektív bűnösség elvét sem, de lehetőséget adtak annak ilyen értelmezésére is. A magyar kormány helyzetét nehezítette, s tevékenységét korlátozta e kérdésbén is az a tény, hogy számára a SZEB hivatalos álláspontja irányadó kellett, hogy legyen. Röviddel a potsdami értekezlet befejezése után a SZEB ismételten felszólította a magyar kormányt, hogy a legrövidebb időn belül készítse elő 450.000 németnek a Magyarországról töi— ténő kitelepítését. A magyar kormány ezután több ízben is igyekezett elérni a létszám csökkentését. A Szövetséges Ellenőrző Tanács 1945. november 20—i határozata rögzítette az egyes országokból kitelepítendő németek számát, melyet a magyar kormány, mint a németek tömeges kiutasítására való felhívást értelmezte.

103 Ennek nyomán született meg az 1945. december 29-én kiadott 12330/1945. M. E. sz. kormányrendelet, melynek értelmében "Németországba köteles áttelepülni az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá az, aki a Volksbundnak, vagy valamely 1Û4 fegyveres nemet alakulatnak /SS/ tagja volt. A kormány tehát feladta a kollektív felelősség elvében vallott korábbi elutasító véleményét. A sietve és kapkodva létrehozott rendelet jogi hézagai, szövegének szűkszavúsága lehetőséget adott a kitelepítésre kerülők jegyzékének összeállításakor, s még inkább a mentesítések megállapításakor az egyéni érzelmek előtérbe kerülésének. A falvakban maradt ingatlan s főleg ingó vagyon elkobzása, leltározása és szétosztása pedig melegágya volt a visszaélésnek, a nemzeti vagyon széthurcolásának^^ nem egyszer potom árért, borért történő elprédálásának. Súlyosbította a helyzetet, hogy a háború utáni ország sem szervezetileg, sem technikailag nem volt felkészülve egy ilyen nagyarányú kitelepítés végrehajtására. A telepítés szervei Magyarországon a II. világháborút követően meginduló telepítési akciók — az országon belüli, a szlovák-magyar lakosságcsere, valamint a német nemzetiségű lakosság kitelepítése — lebonyolításával a Népgondozó Hivatal, az Országos Földhivatal Telepítési Főosztálya, valamint a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság volt megbízva. Az említett telepítést végző szervek tevékenysége és jogköre, valamint egymáshoz való kapcsolódása is nagymértékben változott, de különbözött időbeli létezésük is — elsősorban az elvégzendő feladatok függvényében. Ahogyan változtak az egyes telepi—