Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])

A Népi Magyarország és a német nemzetiségű lakosság

desen rendelet jelenik meg. A miniszterelnökség kisebbségi osztálya már fel is dolgozta a rendelethez szükséges anyagot, amelyből érdekes adatok derülnek ki. Magyarország mai területén a legutóbbi népszámlálás idején 540.000 német anyanyelvű lakos élt, akik közül kereken 360.000 vallotta magát német nemzetiségűnek. A statisztika szerint a hazai sváboknak kb. 4O0.000 hold föld volt a kezükben. A Volksbundnak kb. 340.000 tagja volt, ugyanis csaknem ugyanannyi mint amennyi magát német nemzetiségűnek vallotta." — írta a Bajai Hírlap munkatársa. Újabb intézkedés, az ún. sváb kérdés megoldására a július 1-én hozott 3820/1945. M.E. sz. rendelettel történt, amikor is a már működő Népgondozó Hivatal hatáskörébe utalták a német nemzetiségű lakosság múltbeli politikai magatartásának felülvizsgálatát is.

09 Azokban a járásokban, amelyekben jelentősebb számú német lakosság élt, háromtagú vizsgáló bizottságokat kellett létrehozni. Alig pár nap múlva Balassa Mihály — a Bács-Bodrog vármegyei Népgondozó Hivatal vezetője — külön is elrendelte ezeknek a bizottságoknak a felállítását. A Bajai járásban két bizottság működött. Az elsőhöz a déli községek — Vaskút, Gara, Csatalja —, míg a másodikhoz a Bajától keletre fekvő — Bácsbokod, Bácsborsod, Csávoly, Fel— sőszentiván — tartoztak. Hasonlóan a Bajaihoz, a Bácsalmási járásban is két bizottság működött, melyek működésüket 1945. szeptember 14—én kezdték, s munkájukat a következő év tavaszán-nyarán fejezték be. A községeknek a bizottságba egy rendes és egy póttagot kellett küldeni. A feladat háládatlan voltát jelzi az a tény, hogy Felső— szentiván község egyáltalán nem tudott senkit a bizottságba küldeni, mert a község lakosai közül nem vállalta senki. Egyébként is általános jelenség volt, hogy a járási bizottságba küldött személyek szinte állandóan változtak. Sajnos nincsenek adataink arról, hogy a községekből kijelölt tagoknak mennyi beleszólása volt a névjegyzékek összeállításába, vagy a mentesítések elbírálásába. Még fontosabb lenne az igazoltak számának ismerete, amiről ugyancsak nem rendelkezünk adatokkal. Ez a rendelet ugyan szigorúan szabályozta a hazai németség helyzetét, de ugyanakkor megszüntette az internálásokat. S igaz ugyan, hogy csupán a családtagokra vonatkozóan, de számos enyhítést és kivételt is tartalmazott. Más kérdés, hogy adott esetben a helyi hatóságok miképpen alkalmazták, illetve értelmezték a rendelet C pontját: "az érintett személy, bár hitlerista szervezetnek tagja nem volt, de azok célkitűzéseit támogatta," — hiszen ennek bizonyítása rendszerint lehetetlen volt, és így tág ^еге nyílt az egyedi megítélésnek, esetleges bosszúállásnak.