Tóth Ágnes: Telepítések a Csonka Bács-Bodrog vármegyében 1945–1948 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 5. (Kecskemét, 1989 [!1990])
Bács-Bodrog vármegye 1944 őszétől 1945 decemberéig
A Garán megtelepedett. székelyek hozzátartozói estek nagyobb számban áldozatul a jugoszláv partizánok fogságának is. Sőt a menekülők szájról-szájra adott hírei, értesülése szerint a jugoszlávok kivégzéseket is foganatosítottak. így halt meg Konrád Orbán /1907. Hadikfalva, Gseke Mária/, Antal Ambrus /1903. Hadikfalva, Palkó Agnes/ és Palkó Pius /1914. Hadikfalva, Tamás Teréz/. 50 A kivégzések okairól és körülményeiről azonban nincsenek adataink. Az új helyzetek, a más környezet, a változó lehetőségek új alkalmazkodási módokat követelnek meg nemcsak az egyes embertől, de egy néptől, népcsoportól is. A bukovinai székely népcsoport — legalábbis az Észak—Bácskában megtelepülök — részéről, egy ilyen új alkalmazkodási, vagy életben— maradási stratégia volt az egy tömbben való letelepedés szüntelen szorgalmazása. S annak gyors felismerése, hogy saját érdekeik érvényesítése miképpen lehet a leghatékonyabb az adott falvak életkörülményei között. Ezeknek a tendenciáknak a kiemelését mindezeken túl az is indokolja, ezek voltak a legfontosabb, s legerőteljesebb törekvései a székelyeknek. A székelyeket igen érzékenyen érintette a menekülés során történt szétszóródásuk, hisz családok, rokonok, egy faluban élők szakadtak el egymástól, s kerültek az ország másik részébe. Akkor is érthető ez, ha puszta emberi oldalról, vagy az egyes ember szempontjából vizsgáljuk a tényeket. De különösen fájó, ha egy nép társadalmi szerveződését évszázadokon keresztül az egy faluközösséghez, egy családhoz tartozás tudata, ősi szokása irányította. Hiszen ez volt az a tudati tényező, amely az idegen tengerben az önmegmaradást évszázadokon keresztül biztosította, az élethez szükséges minimális biztonságérzetet adta. Mint tudjuk, amikor 1941-ben hazatalepítésük eldöntetett, hiába kérték a magyar kormányt az egy tömbben, magyar vidékre, az ország belsejébe történő telepítésükre. A bukovinai székelyeknek a Bácskából történő kényszerű menekülése időszakában pedig a magyar kormánynak már sem energiája, sem elképzelése, sem apparátusa nem volt a szervezett telepítés megvalósítására. S tegyük hozzá, ideje sem. A későbbiekben tett, egy területre történő telepítési kísérletek is csupán magánakcióknak tekinthetők, még akkor is, ha részben sikerrel jártak, s ha pártok, vagy minisztériumi tisztségviselők elvi támogatását is élvezték ezek a törekvések. 31 A szétszóródott székely családok képviselői többször megpróbálták elérni az egy helyre telepítésüket. Az első ilyen kérések egyike Fazekas Alberté és társaié, akik 1945. április 7-én előadták, "hogy tudomásukra jutott, a volt délbácskai székely telepesek egy része jelenleg Csonka vármegye területére már visszatelepült, ők Tolna vármegye területén
