Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Orosz László: Szokolay Hártó János várostörténete

ICi nem próbált, soha gyötrő szegénységet, Festeni sem tudná az a reménységet. így virul a' tavasz a' tél fagyaira, Melly rózsákat nevel a' sír' hantjaira. Felhők távoztával felderül a' napfény, Vigasztalást vehet ebből az eszes lény." /86./ A versekhez kapcsolódó, gyakran tanulmányszerü jegyzetek egy része is készen lehetett már 1815-ben, ezek közt azonban több a későbbi időpontra utaló, például az 1819—i bécsi időzéséről szóló, előbb már idézett mondat /15./, a_ Jankovich Miklós gyűjteményére való hivatkozás /33./, Katona József néhainak nevezése /37./, Deák, Széchenyi, Jósika Miklós, Horvát István és Vörösmarty emlitése /50, 57, 80, 86, 128./, a piarista gimnázium 1832-ben elkészült új szárnyáról /129./ és az 1831-i kolerajárványról irt részlet /131. /. Némelyik jegyzet határozott iröi fantáziáról, megjelenítő erőről és stilusérzékről tanúskodik. A honfoglalásról szóló verssorokhoz például ez a pózai rész csatlakozik: "Nagy Isten! milly* leirhatlan égi ihletés lelkesíthette Ss apáinkat midőn a' magas bérczekről e* hon rónáira alá tekintettek. Láthatták—e leikökben némi töretlen borü kaczagány— nyal mezitelenségöket fedezni alig tudó hősök, mikint leendenek onokáiCkl Európa' legmívéltebb népeinek is jeles vetély—társai az élet kényelmére szolgáló minden müszorgalmi és művészi foglalkozásokban? Midőn Árpád a' nagy, a' dicső ősatya, uralkodói sas szemekkel végig tekintett a' meghóditandó népeknek lábai alatt elterülő csoportján, látta-e lelkében a* szóloni bölcs törvényhozó István apostoli királyt, a' Mózsesi lelkületű és jellemű sz. Lászlót, a' korra nehezült elfogult keblűség, és buta lelkűség sűrű sötétségü kodein átható lelkű és éles elméjű könyves Kálmánt? "s a" magyar föld határait nagyszerű birodalmak' mássává növelő Nagy Lajos-nak neveztetett királyt? a' pogány ellenség ezreinek érez véd-falul, élő bástyául állott Hunyadyt? a' köznemesi állásról országok' uralkodó székébe emelkedett és abban valódi érdemeivel tündöklött igaz lelkű Mátyást? Zrinyit a* szigeti hőst? [...] Midőn a' Duna partjaira döczögtek őseink csikorgó kerekű fakó szekereiken, álmodtak—e szép álmot, melly elbájolt képzeleteik előtt tündérkép gyanánt mutatta volna az ősz Duna hullámait nagy zörejjel hasító gőzösöket, a' mint azok honunk nagy fiának a' tényerö—dús gr. Szecsenyinek C!l parancsoló intésére elő lebbentek, és a' vas kapunál tágasabb és biztosabb nyílásúvá tett résen át kelet városának Istambulnak /Konstantzinápolynak/ röpülnek? Igért-e a' jövőkre figyelő remény' angyala biztosítékot ős apáinknak, hogy a' magyar, Krisztus utáni XIX-dik század közepén még