Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához

Életrajzi gyűjtemény. Pest, 1856, 413. o. : "Slmai Kristóf, szül. 1742. Komáromban, hol végezvén iskoláit, ifjúsága legszebb korában a piaristák közé állott." — Moenick Károly—Vutkovich Sándor: Magyar irók névtára, Pozsony, 1876, 200. o.: "Született Révkomáromban, 174a. évben. — A még későbbi hivatkozások is — zömmel az előzőek nyomán — 1742—t emlitenek. Tulajdonképpen egyetlen helyen találkozunk a múlt században 1744—gyei: Horányi Elek irói névtárában. Alexius Horányi: Scriptores Piarum Scholarum..., Budae, 1809, II. 672.: "Simái /Christophorus a Servatore Mundi/ Hungarus civis Comaromiensis editus est in lucem in provincia eiusdem nominis Anno MDCCXLIV." /Tehát: 1744/ - Erdélyi Károly az Igazházihoz irt előszavában /in Igazházi, egy kegyes jó atya. ...Szerkesztette Simái Kristóf, Bp., FranklinTársulat, 1888, 5. o./ igy korrigál egy lábjegyzetben: "Horányi hibásan teszi Simái születési évét 1744—re, mert ez 1833—

ban 91 éves korában halt meg. /Es hivatkozik latin idézetünk lap szerinti forrására./ — Ugyanígy a Simai-irodalom múlt századvégi legalaposabb monográfusa is: Ernyei István: Simái Kristóf élete és munkái, Nagybecskerek, 1892, 3. o. : "Simái Kristóf az 1742 év novemberének 8. napján született ..." Végül a Benedek Marcell főszerkesztésében megjelent MIL is 1742-t emlit /III. k., Bp., Akadémiai, 1965, 59. o./. A 13 sz. jegyzetben megemlített Léh István piarista rendtörténész, aki hosszú élete során páratlan szorgalommal és odaadással évtizedek munkájával összeállította legprecízebb piarista rendi név és adattár—katalógust, végleges választ tudott hozni az immár 200 esztendős kronológiai vitában. Alapos kutatása — amelynek nyomán ma már sok egyéb részprobléma is világossá vált, mint pl. Simái nyitrai tartózkodásának pontos meghatározása — Horányi Eleket igazolta: Simái Kristóf tehát 1744. november 8—án született. Léh István szerint a 2 évnyi, zavaró eltérés a rendi levéltárakban is ellenőrizhető okmányok figyelmetlen bejegyzésének következménye; az első elírás mindjárt Simái rendbe lépésekor történt. Léh István ezen kutatási eredményét, időpont-véglegesítését — a Holczer— és Balázs—szakdolgozatok után — első alkalommal tehát e tanulmány publikálja. 84 Takáts Sándor: Benyák Bernát és a magyar oktatásügy, Bp., 1891, 24. o. 85 Uo. 86 Prónai /Czeczkó/ Antal: Simái "Váratlan vendég"—e és "Mesterséges ravaszság"—a, Bp.,Buschmann F. könyomdája, 1895, 14-15. o. 87 Uo.