Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
Nemeskürty István. 2 Mindeddig úgy tudjuk, hogy az első magyarországi iskolaelöadásra a nemet ajkú Bártfán /a mai szlovákiai Bardejovban/ került sor 1553— ban. A 16—18. században, tehát a késöreneszánsz és a barokk idején Magyarországon — és általában Kelet—Európában — a szervezett formájú, aránylag rendszeresnek mondható színjátszás csak az iskolákban létezett. Hazánkban ebben a korban világi jellegű, önálló színtársulat létrejöttére Felvinczi Györgynek kérészéletű próbálkozásán kivül nem akadhatott példa, s igy igazi drámairodalom sem fejlődhetett ki. A fényes főúri udvarok tűzhelyeivé lehettek volna a magyar világi drámának, de az arisztokrácia elidegenedése csak olasz vagy német nyelvű szinészetet tűrt meg. A magyar színjátszás így még nagyon sokáig csakis az iskolák színpadán valósulhatott meg: egyházi ellenőrzés és irányítás mellett. Virágzásnak a 17. században indult, mégpedig a jezsuiták iskolájában. A jezsuiták, a protestánsok, valamint a más szerzetbeliek drámái A jezsuiták /Societas Jesu — Jézus Társasága, SJ/ megalapítója Loyola Szent Ignác /1491—1556/. A rend tagjai sokoldalú tudásukat az ellenreformáció és a misszió szolgálatába állították. Különösen az ifjúság és a vezető réteg meghódítását tartották fontosnak. Ezért egymás után alapították meg iskoláikat, lehetőség szerint maguknak szerezték meg a felsőoktatás irányítását is; befolyásuk volt a katolikus fejedelmi és királyi udvarokban, sőt a politikai élet irányításában is részt vettek. Л jezsuiták a piaristáknál jóval hamarabb, 1561-ben telepedtek meg Magyarországon: Nagyszombatban. Első nevezetes iskoladrámájukat Vág-Sellyén adták elő /1601/. Drámai müveik az ellenreformáció és a Habsburg—uralom népszerűsítését szolgálták. Kétségkívül fontos szerepük volt Magyarországon a színjátszás terjesztésében, a fejlett színpadtechnika, a barokk színpadi stilus meghonosításában, de a szakértők vélekedése szerint maradandó drámai alkotásokat mégsem tudtak létrehozni. Legszívesebben a szentek és a vértanúk élettörténetét vitték színre, de adtak elö a magyar történelemmel kapcsolatos müveket, söt operákat is. Sokáig természetesen latinul. A jezsuitákra — a piaristák dramaturgiájával összevetve — még visszatérek. Éppen a jezsuiták ellensúlyozására a 17. századi protestáns iskolák is megkezdték a színielöadásokat. A protestáns iskoladráma egyre erőteljesebben fordult a nemzeti nyelv, tehát a magyar felé. A korfestés plasztikusabbá tételéhez mégis hadd idézzem a mar emiitett Ű
