Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
Bayer József /1851-1919/ ' r múlt századvég kiemelkedő irodalomtörténésze, pontosabban drámaspecialistája szerint Plautus bő forrása volt iskolai drámáinknak, s a plautusi vígjáték stílusa "annyira meghonosodott az iskolában, hogy ott vígjátékot nem is tudtak másnak elképzelni". 109 Ezért volt az, hogy Simái Mesterséges ravaszságában nem lehetett a moliére—i stílusnak egyeduralma: bőven voltak benne plautusi reminiszcenciák. Így történhetett ez valamennyi Kecskeméten előadott magyar nyelvű iskoladráma megírása vagy színrevitele alkalmával is. Elismerésre méltó érdeme lehet a már korábban emiitett Kácsor Keresztély piarista noviciusmesternek, hogy 1764—ben fölhívta rendi növendékei figyelmét arra: még bőven vannak leforditatlan Plautus—, illetve Terentius—komédiák. Minden akkori ifjú piaristát tudatosan előkészítettek egyszersmind a drámaírásra is. Jó stílusgyakorlat volt ez néhány később igazán kibontakozó íróegyéniség számára. Plautus Menaechmi c. darabját a piaristák közül először Dugonics András fordította le Vácon 1776-ban, és "mocskaitól megtisztítva" elő is adatta ottani tanítványaival. 1807—ben újra átdolgozta, teljesen átalakította, de a cenzúra kezén átmenve végül ís nem láthatott napvilágot. Századunk elején Német Károly kecskeméti piarista tanár — amint majd tanulmányom 4. része elején hivatkozni fogok még rá — megtalálta "a házikönyvtár kéziratai közt" a "Comoedia Plautina Menaechmorum" feliratú, de magyarul megirt, kézírásos szöveget. 1904—ben még nem tudta, ki volt a leforditója. A tanév végén kiadott értesítőben nemcsak a szövegátdolgozást tette közzé, /iskolai vígjáték 3 felvonásban/ 109 , hanem kommentálta is, nem titkolva a forditó—átdolgozó személyének tisztázatlanságát: "A kézírás a XVIII. sz. végére vall; az átdolgozó piarista—író nevét kikutatni eddig nem sikerült. Dugonicsénak tarthatnók — a sok dugonicsi közmondás erre utalna. Az 1766—ki átdolgozás másolatának nem tarthatjuk, mert Prónai dr. értesítése szerint már a darab személyeinek különbözősége /Dugonicsnál szerepel Menechmus hitvese, Peniculus, Erőti us vendégfogadós, ennek főszakácsa: Cylindrus/ megdönti a feltevést. De nem lehetetlen, hogy az 1807—ki átdolgozásé. . . . Iskolai drámairodalmunk szempontjából nyereség, ha tán a Kátsortól buzdított ismeretlen piarista írótól van is e Menechmus." Prónai Antal a tőle megszokott kutatókedvvel járt utána a szerzőségnek. Nem is csodálhatjuk, hogy a már halála után, 1915—ben publikált — a jegyzetekben sokat szereplő — összmagyarországi piaristadráma-katalógusban ismerős névre bukkanunk: Szauer Ambruséra, ő, aki 1775—ben talán latinul írott "actionem tragicam" /szomorú darabot/ adatott elő , egy évre rá már magyar nyelvű Plautus—átírással aratott
