Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)
Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához
utóbbiról azonban — szöveg híján — nehéz eldönteni: szónoki, ékesszóló darab—e, avagy imádságos, ájtatos, vagyis vallási témájú. Az 1767— es Kárába—féle bemutató címében még utoljára megcsodálhatjuk a barokkos cikornyát avagy mindent—közölni— vágyást: Poéma Bucolicum, in 14 Idyllia distributun, in quo sub allegória Daphnidis pro patriae suae Arcadiae peste laborantis salute immolati, Christus Dominus mundi redemptor est adumbratus. Az antikvitás és a vallási tematika keveredésére valló cim magyarul nagyjából így hangzik: "14 idillre osztott pásztorvers, amelyben Daphnis megszemélyesítésében, aki pestis sújtotta hazája, Árkádia üdvéért magát föláldozta, az Úr Jézus mint a világ megváltója rejtőzik". 1772—ben már Simái Kristóf magyar nyelvű Mesterséges ravaszság-ÁnaVí tapsolhatott a hálás kecskeméti közönség. Erről azonban majd tanulmányunk második részében lesz szó. Talán még latin nyelvű volt az a két előadás, amelyet 1775-ben adtak elő a piarista iskola diákjai. A tanulók katalógusát és anyakönyvét tartalmazó Liber Studiosorum egyiknek sem hozza a címét, csupán a szerzőt nevezi meg és a "produxit" [előad/at/] jelentésű igét használja vele kapcsolatban. CsuíiA olajos /1744-1820/ egy vígjátékot rendezett: "Actionem comicam produxit, cui argumentum praebuit Juven. Sat. 14. Velocius et citius nos corrumpunt exempl a domes tica vit iorum ... etc. " /Komikus színpadi játékot adott elő, melynek tárgyát Juvenalis 14. szatírája nyújtotta: "Hamarabb és gyorsabban megrontanak bennünket a bűnnek csalárd példái . . . stb." Még ugyanebben az esztendőben Szauer Ambrus /1743-1818/ "produxit actionem tragicam" /tragikus darabot adatott elő/ . A magyar piarista rendtartomány valamennyi iskoladrámáját 1778—ig nyomon követő Prónai Antal az 1776—os évvel kapcsolatban még hét Csulik- és egy Szauei—darabot, emlit. Szauernak Plautus—átdolgozásáról biztosan tudjuk, hogy magyar nyelvű, épp ezért a tanulmány második részében részletesebben is foglalkozunk vele. Nincs kizárva, hogy a két Csulik-darab — latin címe ellenére is — ugyancsak magyar nyelvű. Ez esetben a föntebb "actio tragica"-ként említett Szauei—dráma a latin nyelvűek közt sorrendben a legutolsó, mégpedig kereken a 30. Lehet, hogy volt egy-két latin nyelvű darab, amelyet az előadás alkalmával esetleg elfelejtettek följegyezni. Kissé erre gyanakodhatunk olyankor, amikor látjuk: egyes években ugyanaz a szerző vagy betanító két, sőt három drámát is előadatott. Legtöbb piarista tanár azonban csak "egymüves"— nek tűnik. Hátha mégse egymüvesek ők sem . . . Lehet aztán az is, hogy — elvétve — még 1778 után is volt egy—két latin játék: a magyar nyelv eluralkodása ellenére egy kissé "nosztalgia"—jelleggel. Ezen tűnődések azonban már inkább csak szubjektív vélekedések, találgatások. Legjobb, ha
