Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Holczer József: Adatok a kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához

/cselekménysummázás/ és talán a szereposztást is. Sajnos, mindeddig nem sikerült nyomára bukkannunk. Nagy kár, hogy maga a szöveg se maradt fönn /miként a többi előadás esetében sem!/ A teljes cimből ugyanis /ld. a jegyzetet/ kiderül, hogy témáját a dicsőséges magyar mültból meriti. Magyarul kb. igy hangzik: "Diadaliv, melyet — midőn Mohamed megöletik — a gyulafehérváriak Korvin Mátyás király tiszteletére emelnek". Tehát e nagy király jeles tettei bemutatásával kívánta a szerző avagy betanító piarista magyarabbá nevelni diákjait. Az i7so~as évek vége és a 30-as évek A sorrendben immár hatodik latin nyelvű iskoladrámát 1727-ben adatta elő Szhorelicky Tóbiás /1701-1770/.

21 A darabnak a kor divatja szerint jó hosszú cime van: /Irtaxerxes, Paterni cruoris atque Artabaniae ambitionis vir duxque. Mint а címben szereplő nevekről látjuk: tárgyát az ókori történelemből, a perzsák történetéből merítette. Bővebbet — szöveg híján — itt se tudunk; de az is lehet, hogy a tanári lelemény folytán a história—tananyag egyik izgalmas részének dramatizálása ez. A 7. és a 8. darab szerzője: ftártony Demeter /1702—

1740/. 23 Az egyik 1727-ból való; történelmi és vallási vonatkozása egyaránt van: De Sanda Agatha sub Aureliano mortem subeunte. * /Magyarul kb. : Szent Ágotáról, aki Aurelianus alatt vértanúhalált halt./ A másik Mártony—darab éve: 1728. Ez kifejezetten világtörténelmi tárgyú: Desperata Victoria vei Antigonus ab Alexandro Potent is Pyrrhi Ducis Filio Triumphatus. Az Antigonus, Pyrrhus és Alexander /Nagy Sándor/ nevek önmagukért beszélnek; és a korabeli nézők számára is izgalmas összecsapás zajlott le bizonyára a szegényes díszletü színpadon is... 15 év elteltével a piaristák lelkes és odaadó munkába nyomán a kecskeméti iskola hírneve egyre növekedett. Messze vidékről sereglettek ide a tanulni vágyó ifjak: a Dunántúlról, a Felvidékről, sőt még Erdélyből is. A kis— és nagykunsági, jászsági magyar fiúkkal együtt német polgárgyerekek, szlovákok, szerbek, dalmátok, horvátok is szorgalmasan látogatták iskolánkat; de akadt köztük bolgár és rutén anyanyelvű is. Hadd jegyezzük meg azonban: a piaristák ekkoriban Kecskeméten is, más városokban is — a rendalapitó Kalazanci Szent József szándékának megfelelően — először az elemi népoktatást tűzték ki célul /tehát nagyjából a mai általános iskola megfelelőjét/. A rend iskolái csak lassan nőttek ki gimnáziumokká. Mindenesetre: Kecskeméten a tanulók létszáma — némi hullámzást leszámítva — állandóan növekedett 1730—

ban a rendháztól egy kissé távolabb új épületet emeltek