Holczer József: Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 4. (Kecskemét, 1989)

Iványosi-Szabó Tibor: A kecskeméti Gazdasági Egyesület létrehozása (1844-1852)

czélszerűen használni, kezelni s pénzzé fordítani lehetvén, veszendőbe semmi sem menne. Marhákat télen hizlalni, azokat asztán jó áron eladni, a magot szinte pénzzé fordítani hasznosan lehetne. Egyéb eránt az ido többre vezérlendi a t. cz. Társulatot. 3. A gabona életet mint sok külhelyeken gyakorlatban van, itt is sarlóval nagy tarlóra arattatni, a tarlót trágyáztatás helyett leszántani igen hasznosnak vélném. 4. A kutakból nyerendő víz edényekbe és vetemények ágyai felé jó tágas gödörbe poshasztás végett eresztődne, honnan végre a nap áldott befolyása által előbb megjavíttatva kézi fecskendőkkel eső modorában, nem lapáttal vastagon a vetemények lotsoItathatnának. 5. Ősziárpa vetés és termesztés el ne maradna, mivel az idejében érvén, hamarább pénzt lehetne belőle nyerni. Ugy 6. Tenkely vetés sem lenne utolsó ága a gazdálkodásnak. Főzelékül az árpakásánál jobb, tsakhogy városunkban még nem egészen tudnak vele bánni, de majd bele jönnének, a lakosok. Még kenyérnek sem alábbvaló az árpánál. A szalmája is jó táplálékul szolgálna a marháknak mint a tavaszi vetés. Ennek magva meghozatását ki fogom eszközleni. A földet soványító kukoricza termesztés talán elmaradhatna, ha pedig termesztetne, annak szára teteje előbb lemetéltetve a marháknak felette hasznos, a vastagabb bordája, tövestül felhozatva tűzre lenne alkalmas, a feltöltetett földje pedig kapával egyenesre vonandó. Krumpli vagy burgonya termesztés egy a leghasznosabbak közül. Ennek indája szántáskor a földbe taszigálandó és forgatandó trágya helyett." A részvénytársaság a rendelkezésre álló csekélyke tőkével figyelemre és tiszteletre egyaránt méltó terveinek valóra váltásában egyre nagyobb gondok elé nézett. Földterületük eredményesebb müvelése, hasznosítása érdekében legelőször is igyekeztek annak termőképességét növelni. Ehhez még mindig segítségül hívhatták a városi tanácsot. 1847 januárjában azt kérték a város vezetőitől, hogy a városháza istállóiban összegyűlt trágyát engedjék nekik át, de legrosszabb esetben is árverés helyett 100 váltó forint ellenében biztosítsák"* azt számukra. A segítőkész testület a választott közönséggel egyetértésben teljesítette kérésüket. Az 1846-ban, még inkább pedig a következő gazdasági évben országszerte igen rossz termést tudtak betakarítani a gazdaságok. Kecskeméten is szinte éhínség lépett fel a természeti csapások nyomán. Ez a míntagazdaság számára Is súlyos következményekkel járt. Sorsának beteljesedését viszont kétségtelenül az önkényuralom jelentette, amely nem kedvezett azoknak a polgári kezdeményezéseknek, amelyek a reformkor felhajtó áramlásait kihasználva jöttek létre. 1846—

ban, még inkább 1847—ben országszerte igen mostoha gazdasági év köszöntött Magyarországra is. Különösen az