Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

nem támogathatta ezeket. Sőt - úgy vélem -, a közigazgatás ideiglenes rendezéséről szóló rendelet paragrafusai, amelyek a nemzeti bizottságok közigazgatási jogkörét megszűntették, éppen a tanács-típusú bizottságok hatalomból való kizárása érdekében láttak napvilágot. Az MKP vezetőinek ez a törekvése, tehát a "túlzott baloldaliság" elleni harc 1945 elején a legplasztikusabban a májusi országos konferencia határozataiban fogalmazódott meg 221 A fő veszély... a baloldali szektaszellem." Az MKP vezetése deklaráltan szembeszállt a "túlzott baloldalisággal" és maga is támogatta az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeleteit, amelyek kizárták a hatalomból - mintegy törvényen kívül helyezték - a nem koalíciós, ám velük párhuzamosan a koalíciós nemzeti bizottságokat is. Az MNFF programjának szellemében, az új demokratikus államiság megvalósítása érdekében, a népképviselet érvényesülésére létrejött nemzeti bizottságok is áldozatul estek a "kettős hatalom" elleni küzdelemnek. Az MKP vezetése sem és egyetlen másik párt sem tárta föl azokat a jellegbeli különbözőségeket, amelyek az egyes nemzeti bizottságok között föllelhetők voltak. írhatjuk ezt a politikai-gyakorlati elemzések hiányának számlájára. Ám inkább valószínű: az MKP vezetése politikai ütőkártya szerepet szánt a nemzeti bizottságoknak. Hamarosan rá kellett azonban döbbennie, hogy ez az út járhatatlan, a nemzeti bizottságok politikai ténykedése - fogalmazhatnánk úgy is, a demokratikus öntevékenység - nem szükségszerűen rímelt az MKP célkitűzéseire. Gerő Ernő fogalmazta meg ezt az 1945-ös választások kudarca után: "...a reakció veszélye Magyarországon sokkal nagyobb, 222 mint amivel közülünk is sokan számot vetettek." A nemzeti bizottságok ellenőrző funkciójára sem volt huzamosan szükség. Éppen a belügyi kormányzat intézkedése nyomán számolták föl a népi ellenőrzés perspektivikusan is működőképesnek ítélhető, korai forrnáját. A nemzeti bizottságok sorsa már megalakításuk pillanatában megpecsételődött, formális működésük pusztán azért volt szükséges, mert elvileg a hatalom jogforrásai voltak. Közreműködésükkel választotta meg egy-egy település lakossága az Ideiglenes Nemzetgyűlés követeit, ami azonban ennél is fontosabb: az új önkormányzat helyi testületeit. Fontos ez, hiszen a tárgyalt időszakban nem írtak ki helyi választásokat, így elvileg a képviselőtestü-