Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)

seinek eleget tevő ki- és betelepítési akcióban vizsgáljuk meg 20 6 területünkön a nemzeti bizottságok ténykedéseit. Hangsúlyozom: nem célom az emberek százezreinek sorsát egy tollvonással eldöntő legújabbkori népvándoroltatás egészének, a kollektív felelősségrevonás igazságtalanságának vizsgálata. De nem is kerülhető ki a probléma, hiszen a mai Bács-Kiskun megye területén nagyszámú német ajkú lakosság élt zárt tömbökben, akiket a kitelepítés közvetlenül érintett. A külpolitikai tényezők által a kitelepítés végrehajtására kötelezett kormányzat számára egész települések "megmozgatása", eltávolítása látszott a "legkézenfekvőbb" megoldásnak. Ezt statáriális intézkedésekkel hajtották végre. A 15.169/1946. BM sz. rendelet felfüggesztette - első lépésként - a "sváb lakosú" községek önkormányzatát (Pest-Pilis vármegyében 39 településen) , melynek következtében a Pest vármegyei nemzeti bizottság leiratában arra kötelezte ezek nemzeti bizottságait, hogy alakuljanak át: "abban áttelepítésre kötelezettek 20 7 ne legyenek." Szükséges viszont, hogy a betelepítettek képviselői az 5 párton, ill. a szakszervezeten keresztül bekerüljenek a nemzeti bizottságba. Kitelepítendőnek ítélt német nemzetiségűeket politikai jogaiktól is megfosztották, a Csehszlovákiából áttelepített magyarok viszont megkapták azokat.

208 Azután, hogy az önkormányzati testület működését felfüggesztették, elvileg a nemzeti bizottság feladata lett volna, hogy újat válasszon, de új képviselőtestületi választásoknak nincs nyomuk a nemzeti bizottsági iratokban. Azt viszont gyakran tapasztaljuk, hogy a községi nemzeti bizottság mentesítési javaslatokat készített; elsősorban "a nemzetgazdasági szempontból nélkülözhetetlen iparosok" , "múltbéli magatartásuk alapján üldöztetést szenvedtek", "nemzethű magatartást tanúsítók" kerülhettek erre a listára. Természetesen ezeket a listákat is felülbírálták, erre a BM külön helyi hivatalt létesített (Áttelepítési x.y. Oszlop Mentesítő Bizottsága), amelynek tisztviselőit gyakorlatilag teljhatalommal ruházta föl. Erre csak egy példa: "ha a javaslatokat a megadott határidőre nem tudják fölterjeszteni, avagy ellentétek merülnek föl, úgy a mentesítő bizottság a Belügyminiszterium209 tói a nemzeti bizottság fölosztását" (!) fogja kérni. Nem csoda, ha ilyen körülmények között, amennyiben készültek is javaslatok, azok többnyire papíron maradtak. Ha viszont meg-