Kisfaludy Katalin: Nemzeti bizottságok a mai Bács-Kiskun megye területén 1944–1949 - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 3. (Gyula, 1989 [!1990)
a nemzeti bizottságok létesítése, de az is: a Magyar Kommunista Párt különösen fontosnak tartotta és szorgalmazta életrehívásukat. A koalíció pártjai közül éppen a Magyar Kommunista Párt fűzte hozzájuk a legnagyobb reményeket. Természetesen nem volt ez véletlen, mert ezekkel a Magyarországon hagyomány nélküli szervezetekkel a Magyar Kommunista Párt - még Moszkvában kidolgozott programjában találkozunk először, mint az újjászervezni tervezett közigazgatás alapegységeivel. Elsősorban külpolitikai okok miatt nem az eredetileg tervezett formában, és felemás módon szerveződött meg az új közigazgatás. Mindez nem jelentette azt, hogy a Magyar Kommunista Párt lemondott volna a nemzeti bizottságokról. Ragaszkodott ahhoz, illetve azt tűzte ki célul, hogy olyan befolyásos hatalmi-politikai csoportosulások jöjjenek létre a közigazgatás legalsó szintjén, amelyek képesek lesznek "balin Q ', ra tolni" magát a kormányt is. Éppen ezért nem kívánta rendeleti úton szabályoztatni a nemzeti bizottságok jogkörét, nem volt célja, hogy ezek a testületek besoroljanak a közigazgatásba - ezzel esetleg elveszítsék "forradalmi jellegüket", de végrehajtó hatalmat sem kaphattak, hiszen azt a hivatalos kormányszervek kezében kellett összpontosítani. A nemzeti bizottságoknak 1945 elején csak politikai "ütőkártya"-szerepet szántak. Ebből fakadóan a gyakorlatban igen visszás helyzet született. Elsősorban azért, mert a nemzeti bizottságokat - kivéve a bajai munkástanácsot - felülről szervezték meg. Ennél és azoknál, amelyeket még 1944. decemberében alakítottak meg egyértelműen kimutatható az öntevékenység. Abban a pillanatban azonban, amikor már a megszervezett "hivatalos" közigazgatással párhuzamosan alakították meg a nemzeti bizottságokat cselekvésük tere és lehetősége eleve szűkre szabott volt: politikai zsákutcába kerültek. Nem azokról az extrém esetekről van szó, mert ilyenek is voltak, amikor "antidemokratikus elemek", esetleg volt nyilasok jutottak kezdeményező szerephez. 110 Hanem azokról a jó szándékú, de politizálásban járatlan emberekről, akik a korabeli sajtóból, esetleg pártjuk instrukcióiból gyakorta hallhatták, hogy milyen fontosak a nemzeti bizottságok, de a gyakorlatban éppen ennek ellenkezőjét tapasztalták. Üléseiken ugyan minden közügyet megtárgyaltak, határozatokat is hoztak, de munkájuk eredményessége nem áll arányban a
