Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Az izraeliták egyéb birtokok és javadalmak élvezetére vonatkozó körülményeikről

lovat, 1854/5-ben ugyanott egy darab marhát, Brükler Árgil pedig 1855/6. évben ugyanott két darab marhát tartott e két egyénnek ily csekély mértékben, bár látszólag szabálykivüliesen, felhasznált élvezete, a ballószegi legelőnek az egy-két darab jószágú szegényebb lakosok javára szánt legeltetés elveit túl nem szárnyalja, sem a községi intézkedéseket annyiban meg nem ronthatja, hogyha annak idejében nem gátoltatott is, vagy folytonos gyakorlatra mutasson, vagy az izraelitáknak korlátlan legeltetési jogot biztositson, mihez képest a városi egyetemes tanácsnak 1857. é. April 27-én 187. sz. a. kelt azon határozata, mellyel Brükler Mihály által kereskedésre összeszedett nagy számú marhákat, a városi keresztény földbirtokos lakosság tenyésző jószága közlegelőjéül használt pusztaszeri pusztáról letiltotta, sértetlen helyi szabályokon, és folytonosan fentartott községhatósági gyakorlaton alapul. Sőt azon része is jogos és illetékes azon határozatnak, mely azt fejezi ki: hogy a közlegelőköni legeltetés a keresztény lakosságnak volt kiváló jogélvezete, mert 1848 előtt az valósággal átalában úgy volt, és habár 1850-1853. évek alatti időközön, a birodalmi alkotmány erejénél fogva jogosan némely izraeliták földbirtokot szereztek is, s azon földmivetéséhez szükséges marháik és lovaik számára legeltetési jogot igényelhetnek is, függő kérdés marad, vajon tartozik-e a község az izraelitáknak, a földmiveléstől egészen eltérő s a gazdászat külön nemét képező marhatenyésztés szempontjából, és általuk netalán nagyobb kiterjedésben űzetni szándéklott tenyésztés esetében, részökre korlátlan legeltetést engedni, holott ebben már az 1828-i regulatió a keresztény földbirtokos lakosságot is korlátozta. (Kelt Kecskeméten 185B. é. Július 15-én Irta: Hornyik János.) Az izraeliták által történt ingatlanok felvallása, mint ez az 561. lapon is érintve van, 1851. é. Május 2-ig a városnál eszközöltetett, felállittatván azonban a cs. kir. Járásbíróság, a felvallások ott történtek 1857. évig, mint a telekkönyv életbe léptetése idejéig. Ezen időközben következő izraeliták szerzettek, illetőleg vallottak, fel ingatlanokat: Bleyer Dávid Klingert Jánosnétól 1853. é. Mártius 4-én házat vesz 2000 f. Brüller Bernájt Vida Istvántól 1853. é. Mártius 20-án házat