Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Az izraeliták egyéb birtokok és javadalmak élvezetére vonatkozó körülményeikről

raelita vállalkozó a helybeni mészárszékekre, ezen üzlettói sohasem tiltattak el az izraeliták, hanem a szerződés 5-ik pontjának megbővitésére ezen izraeliták szolgáltattak okot, melyben t.i. azóta folyvást benfoglaltatik e záradék, akárki légyén a bérlő: "Köteles az árendás a Mészárszékekben mind a marhavágásra, mind a mérésre keresztény legényeket tartani, mégpedig olyanikat, kik semmi rossz cselekedettel megróva nincsenek."" 4. A legeltetés irányában múlhatatlanul szükséges, hogy minden körülmény megemlitessék, melyek az ide vonatkozó viszonyok felfogására szükségesek, annál fogva meg kell érinteni a helybeni általános régi gyakorlatot, és a tárgyban kelt szabályokat, habár igy hasznos lenne is az előterjesztés. A város jegyzőkönyveiből, közhitelű oklevelekből s különféle könyvekben elszórva találtató hiteles adatokból kétségen kivüli valóságos tény az: hogy Kecskemét város kül- és bel terjedelmét, népesedését, vagyonosságát annak köszöni, hogy szorgalmas lakosai már századok előtt európai hirü baromtenyésztést űztek; természetesen földük volt elég, mert valamennyi szomszéd kunsági pusztát bérben tartották, s volt eset reá, 32 pusztán gazdálkodott a város területén kivül a város lakossága; de e földnek, mint a vidéknek is nagyobb része silány természetű lévén, közlekedési eszközök hiánya s kiviteli nehézségek miatt a gabonatermelés nem fizette ki magát, ez tehát kereskedésre aránylag keveset, . a bel fogyasztáson kivül nem sokkal többet, mint amennyi a vidéken a beszállásolt vagy háborúzó katonaság szükségére elegendő volt, szokott termeszteni, hanem annál nagyobb terjedelemben űzte a marha, ló és juh, később a birkatenyésztést. A múlt században 1760-1770 körül kapott lábra a birkatartás, mely aztán nemsokára a juhtenyésztést egészen kiszorította, az ebben nagyobb anyagi hasznot élvező vagyonosabbak birkáik számát annyira szaporitván, hogy a középosztály általuk a legeltetésben magát megszoritva látta, már dicsőemlékü Mária Terézia Császár s Királyné Őfelsége elébe került a panasz, s a trónról hangzott először a szabályozás szava, mely Kecskeméten a legeltetésben rendet és arányt tartani parancsolt. Ekkor már ugyanis a Jász és Kun Kerületek megváltakozván, a pusztákat egymás között feloszlatták, sőt Kecskemét tőszomszédságában a Félegyházi puszta 1743-ban benépesittetvén, oly gyorsan haladt, hogy kevés idő