Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Az izraeliták egyéb birtokok és javadalmak élvezetére vonatkozó körülményeikről

sebészorvos folyamodván, azt kérte, hogy adassék részére hatósági engedély egy szőlő vételre, melyet 6 családja mulatságára inkább, mint haszonvárás tekintetéből kivan szerezni. A városi Tanács figyelembe vévén a folyamodó újabb érdemeit, mint különben 2 6 is honoratiornak megengedte a szőlővételt, de minden más izraelitákra innen formálható következés nélkül, s azon szőlővel járó közterhek viselése mellett, és úgy, hogy azon engedély csak a folyamodó személyt illesse, annál fogva a szőlőt más izraelitának át nem adhatja, halála, vagy innen leendő elköltözése esetében pedig azon szőlő iránt a városi Tanács intézkedése fennhagyatván. Második szőlővételi engedély adatott Pulitzer Ingácz orvosnak 1855. é. Február 26-án ugyancsak személyes érdemi tekintetéből. Most következik előterjesztése annak, hogy két olyatén eset is adta magát elő, midőn izraeliták beneficialis földbirhatási engedéllyel is elláttattak. Köztudomású dolog és jegyzőkönyveink szakadatlan sorozatban igazolják: hogy Kecskemét város gondos Elöljárói a népesedés előhaladásával mindig gondoskodtak haszonbér, zálog, vagy örökvétel útján pusztákat szerezni, melyek a földmivelés és baromtenyésztés útján élő s közteherviselő lakosok között alkalmas részletekben kiosztatván, a zálog vagy örökár részletes lefizetése által ezen lakosok beneficiáltattak, ezért az ily földek élvezete valóságos községi jótéteménynek tekintetett, azokba a rendes keresztény lakosokon kivül más be nem bocsáttatott. 1850. é. April 22-én Millhoffer István orvos azért folyamodott, hogy a gyalui pusztában Földvári Jánostól átvett 110 hold ilyetén föld az 6 nevére irattassék által, de a városi Tanács hivatkozván arra, hogy Kecskeméten az izraeliták bizonyos megszorító feltételek nélkül ingatlan birtokot nem szerezhettek, s ennek ellenkezője a Birodalmi Alkotmányban sincs részükre tüzetesen kifejezve, az egyszerűen csak birtokátiratást kérő folyamodót oda utasitotta, hogy kérelmének felsőbb helyen eszközöljön foganatot. Millhoffer István ekkor a cs. kir Megyefőnökséghez folyamodván 1850. é. Máj. 10-én 767. sz. alatt az átirás megrendeltetett, s a városi Tanács az erányában felhasznált ezen impulzusnak világos bevallása az átiratást elfogadta. Második eset történt 1851. évben, midőn Csillag Ignácz helybe-