Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Hornyik János: A kecskeméti zsidók története

leztetvén, a többi mint türelmezett vagy éppen ekkor ilyennek elfogadott, pontosan lajstromozott, és a pecsétes írott engedély kiváltására utasíttatott, hogy azzal kiki magát igazolhassa; ugyanakkor az 1812-ik évben alkotott szabályok fölélesztvén, legszélesb terjedelmű kihirdetés útján, mind a rendes lakosoknak, mind a zsidóknak tudomására bocsátattak, végre a zsidók bírája forma szerint feleskettetett, az évi Nov. 8-án tartott közös úri törvényszék által kiszabott felelet teher alatt pontos felügyeletre utasíttatott, a tanácsi biztos pedig megbizattatott, hogy a zsidók további megszaporodásának meggátlása s a türelmezés jótékonyságába befogadottaknak mi alapon leendő megadóztatása iránt adjon javallatot. Ez intézkedés szolgál alapjául a zsidók további állapotának, kikkel a régi szerződés még ekkor is fentartatott, de 1808. év (után) óta, midőn a zsidók adózás alá vonattak, e szerződés már csak a konyhatartás és kóserbor méréstöli fizetést és a csavargó zsidóra felügyelést tartalmazta; 1820-ik év után pedig csak a bormérést s konyhát tartották a zsidók haszonbérben, a csavargókra a tanácsi biztos felügyelete alatt álló s forma szerint felesketett zsidóbíró tartozott felvigyázni. A zsidók megadóztatása iránt véglegesen 1822. é. Június 10-én határozott a városi tanács, s azt azonnal foganatba is vette, hogy mivel a zsidóság a maga fejétől és üzletétől az államkincstár részére külön türelmi díjt (tolerántialis taxát) fizet ország szerte, rájuk a fejadó vagy személyadó ki nem vettethetik, de mivel hámos lovakat közülük többen tartottak, igás jószágaik után az országos adót (contributiót) fizetni tartozzanak, községi adót pedig valamint személyüktől és üzletüktől, úgy egyéb vagyonságuktól is fizessenek, mely adónemek alá évenkint a városi hatóság által írattak össze, de most már nem ők maguk egymás között, hanem a városi számvevő hivatal vétette ki az adót. Ekképpen a türelmezettek száma és helyi viszonya megállapítva lévén: jövőre a beköltöző, jó viseletű s biztos életmódú izraelitákat a városi tanács a türelmezés jótékonyságából ki nem rekesztette, csupán a rovottakat és életmódnélkülieket igyekezett eltávolítani, úgy hogy itten az 1840. é. 29. t. cz. a zsidók bentlakására vonatkozó 1. §-a semmi új gyakorlatot elő nem idézett. Ennyi viszontagságot és különféle zaklatást kellett átszenved-