Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])
Hornyik János: A kecskeméti zsidók története
ra többen vállalkoztak, s a bérletet felkérték, de mivel alkalmasoknak nem találtattak, némelyikre az 1791-iki törvény sem alkalmaztathatott, kérésüktől elmozdittattak, némelyikre az 1791-iki törvény sem alkalmaztathatott, kérésüktől elmozdittattak, hanem Schweiger Salamon és Márton testvérek s Mojzes Ferencz társuk nyerték el a bérletet három évre, évenkint 300 f. fizetés mellett. E szerződés is az 1791-iki egyesség alapján állíttatott ki, de újabb és jelentékeny megszorításokkal, melyek közül csak következőket legyen elég megemlíteni: a. Feleséges legényeket felfogadni, vagy valamely zsidónak megengedni, hogy itt megnősüljön, eltiltatott. b. Bormérés, vagy konyhatartás végett idegent behozni szabad nem volt; erre az itt türelmezettek közül tartoztak egyet választani. c. Egy schlachternél s egy papnál többet nem tarthattak, kötelesek lévén oly schlachtert fogadni, ki mindnyájiknak eleget tegyen, és oly papot tartani, ki gyermekeiket is oktathassa. d. Nem szabad senkinek házat vagy más birtokot, sem örökül sem zálogképpen szerezni, pénze elvesztésének terhe alatt. e. Csak az 1790/1-i törvény jótékonysága alá tartozók törettetvén, ez árendások köteleztettek minden más zsidó kimozditását elősegíteni; ide értvén az idő szerinti schlachtert és papot is, kik csak mint conventióriatusok~^ tekintvén, az említett törvény alá tartozóknak nem is nézettettek. Megjegyzendő: hogy mózes vallású polgártársaink közül a most is virágzó Schweiger-család őse volt egyike azon előkelő zsidóknak, kikkel a város először 1796-ban, utóbb pedig több ízben szerződött, s ugyané család tagjai azóta folyvást az izraelita hitközség elöljárói koszorújában szerepelnek. A folyó század elején 1801. é. Január 12-én arról értesült a városi tanács, hogy az itteni zsidók maguk közt bírót választottak; e lépésük igen feltűnő volt azon viszonyhoz képest, melyben állottak, mert állandó betelepülésre s rendes szervezkedési szándékra mutatott, holott Kecskeméten a zsidók mindannyian úgy tekintettek, mintha az árendásoknak cselédei lennének, mivel azok szerződése mellett tartózkodtak a városban; előhivattattak tehát mindnyájan s a jegyzőkönyv saját szavai szerint "meghagyatott nekik, hogy az efféle újításokkal felhadjanak, kötelesek levén a
