Hornyik János: A kecskeméti zsidók története - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 2. (Gyula, 1988 [!1990])

Hornyik János: A kecskeméti zsidók története

E törvény a kecskeméti zsidók állapotán nem sokat segített, mert amint voltak eddig, szintazonképpen maradtak ezután is szerződéses állapotban, sőt a felügyelet irányukban még nagyobbá, a szerződési feltételek még szigorúabbakká lettek. Volt ugyanis a városnak egy régi statútuma, mely így szólt: "Valaki valamely idegen helyről jöttét Magistratus híre nélkül befogad, 20 pálczára, vagy 6 forintra büntettetik." És ezen régi statútum alapján 1791. é. Június 1-én a város főbírája bejelentette a városi tanácsnak, hogy némely lakosok oly zsidókat fogadtak házukba, kiknek itt lakni tilalmas, azokat tehát a fentebbi szabályrendelet értelmében fejenkint 6 forintra büntette, s az eljárást a városi tanács jóváhagyta. Ugyanez 1791. évi augusztus 26-án az árendás zsidókkal a szerződés további három évre következő feltételek mellett köttetett meg: 1. hogy az idegen jövő járó zsidók által a lakosoknak károk ne okoztassanak, nem a messze földön lakó és ismeretlen zsidók, hanem csak a Pest vármegyeiek bocsáttassanak a vásárlásra és bőrárulásra minden díj nélkül. 2. mindazokra az árendás zsidókra oly gondjok legyen, hogy megvizsgáltassanak és írásbeli igazolvánnyal elláttassanak. 3. ezek bejöhetésének bizonyos ideje lészen minden hónapnak első egy hete, és a négy vásár előtt egy hét, utána is csak egy hét, amint ez már Őfelsége által helyben hagyatott. 4. az árendások nem többet, csak három szállást tarthatnak, és kereskedések folytatására szükséges három - négy szolgát fogadhatnak, megengedtetik mindazonáltal 5. hogy a konyha és kóserbor mérés körül is egy férfit és egy nőt tarthassanak, és ezek számára negyedik szállást fogadhassanak. 6. ezen négy szálláson kivül valakik a városra a zsidók közül s szerződés ellenére becsúsztak, valamint eddig, úgy ezután is azoknak házakat lakás végett árendálni szabad nem lészen, ezért a városról ezen folyó esztendőnek October 25-ik napjáig eltakarodjanak, és csak a kiszabott időn jöhetnek he a városra. 7. mind a/ itt való, mind a vidéki akármely más kereskedők vagy mesteremberek miiiüKn időben és minden díj nélkül vásárolhassanak. 8. az árendás zsidók az itt-tartózkodástól, kereskedéstől, borméréstől és konyhatartástól évenkint tartoznak 150 forintot, a város mázsájától, mely pedig nekik a két nyiréskor két három hétig átengedtetik 50 és így egy summában 200 forintot a város pénztárába fizetni, azon-