Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

Kiskunfélegyháza közigazgatása és Levéltára 1744-1848.

nácskozásra, söt a döntésnél szavazatukat is figyelembe vették. Az viszont itt is érvényesült, hogy miként a testületek tagjai, úgy a meghívottak is csak a redemptusok vagy a nemesek közül kerülhettek ki. Néhány példát idézünk a fentiek alátámasztására: 1747-ben "az egész nemes helység egyben lévén gondolkottak az bírónak megtételéről"'''. 1752-ben "a nemes tanács és némely érdemes lakosok a tanács házban concurálván" 10 pontos statútumot fogadtak el . Amikor a tanács üléseire meghívott lakosok szama nem haladta meg a 12 főt, akkor a meghívottak nevét is feljegyezték a jegyzőkönyvbe, ha 12 főnél több volt a meghívottak száma, akkor csupán megjegyezték, hogy "nagyobb gyűlés"-t tartottak, vagy beírták a megjelentek számát. 1799-ben "a tanács és 444 személyből álló jelen lévő lakoss uramék egyenes értelemmel és akarattal határoztak" Páka puszta bérbevételéről^. 1847-től ezeket a tanácskozásokat gazdasági gyűlésnek nevezték. A hivatalosan létrehozott testületi szervek, a convocatus és a külső tanács hatáskörének és tevékenységi formájának alakulásában nem fedezhetők fel sajátos, csak Félegyházán előforduló vonások. I. 2. Tisztségviselők és szegődményesek Az egész helyi közigazgatás élén a főbíró állt. A főbíró látta el a tanács elnöki tisztét, elnöke volt a tanácstörvényszéknek, s ezek mellett konkrét egyedi feladatokat is ellátott. Összefogta és irányította a helység önkormányzatát. A főbíró és az irányítása alá tartozó választott tisztségviselők választása a közgyűlés útmutatása és utasítása szerint történt. Az évenkénti választást 1744-1748-ig Szt. György napkor, 1748-tól a naptári év első napján tartották. 1754. nov. 1-én áttértek a katonai évre, s ettől a választás időpontja november 1. lett, s a választottak hivatalukat a következő év október 31-ig viselték. A tanács titkos szavazással választotta ki azt a három jelöltet, akiket a nép elé bocsátottak voksolásra. A szavazás minden esetben a helység házának udvarán történt, ahol a szavazati joggal rendelkezők előtt a nótárius felolvasta a jelöltek nevét. A szavazók közfelkiáltással döntöttek a főbíró személyéről. Változás 1774-ben következett be, ettől kezdve a szavazók személyenként adták le voksukat, s az összeszámlált szavazatokat a tanács jegyzőkönyvébe is beírták. Megfigyelhető, hogy bár a kerületek tiltották a rokonok egyidejű hivatal-