Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
zedbe /.../ egy jó nagy vastag botot kell tsináltatni a felső végit ki fúratván szijat bele húzatni, az alsó részin pedig mindenikbe legalább 8 zörgő karikákat be verni és mindenik oldalára a tizednek numerussát rea írni az esztendővel együtt"''" 55 . A vakterok kötelességébe tartozott a tized botjait minden nap délig a következő botosoknak átadni. Amikor a soros házban nem volt olyan személy, aki a botot húzhatta volna a tizedbíráknak kellett másikat állítani, s ugyancsak ők jelentették reggelenként a bírónak az éjszaka tapasztalt rendellenességeket is. A botosok közé elsősorban az "emberi kort elért" gazdákat igyekeztek kiállítani. Ellenőrizték, hogy este 8 óra után senki az utcán lámpa nélkül ne járjon, a gyanús házaknál mulatozókat áristomba hajtották, s reggel a bíróságnak feladták. A gondos őrzés ellenére a Kiskunságban a házfalak kiásásával történtek rablások. A Nagykunságban is gyakran történt "lovaknak istállóbul, méneknek kertekbül, juhoknak aklokbul, szalonnának padlásról ellopása, házak, kamrák feltörése" 156 . Külön hangsúlyt kapott a kocsmák ellenőrzése. Az esti harangszó után a tizedesek gondoskodtak a kocsmák kiürítéséről, a polgárok pedig a kocsmai verekedéseket igyekeztek megakadályozni. A polgárokon kívül senki nem léphe157 tett a kocsmákba fokossal, bunkóval vagy pálcával Külön kell szólnunk a politikai inspectorokról. A közgyűlés 1802-ben új politikai rendszabásokat adott ki, s egyben azok megtartásának ellenőrzésére elrendelte a politikai inspectorok tisztségének létrehozását. Helységenként a tanácsbeliek közül választhattak inspektort a helyi magisztratuális tisztek és kerületi kapitány szavazatával. Fizetésük a népesség szerint 1040 Ft-ig terjedt. írástudókat választottak, hiszen a rájuk bízott feladatok teljesítéséről jegyzőkönyvet kellett vezetniük, s jelentéseiket is maguk készítették a kerületek számára. A helység tanácsától nem függtek, közvetlenül egy kerületi esküdttől kapták utasításaikat, és neki is küldték jelentésüket. Ennek ellenére fő feladatuk a bírák segítése volt a "belső bátorságra" vonatkozó rendelkezések teljesítésében. Tehát bár elméletben megkerülhették jelentéseikkel a helyi tanácsot és a főbírót, a gyakorlatban mégis az általuk megszabott feladatokat is teljesítették. A kerületi esküdtek kötelesek voltak a politikai inspector,által jelentett hiányosságokat késedelem nélkül kivizsgálni, s ha maguk nem tudták helyrehozni, azonnal kérhették a kerületi kapitányok segítségét. A kijelölt esküdtek, mint super inspectorok gyakran váratlanul is megvizsgálták a politikai inspectorok munkáját, s arról havonként jelentést készítettek a kerü-
