Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

A gazdáról úgy határoztak, hogy függjön a főbíró és a tanács igazgatásától, de azért legyen önálló, s csak akkor szóljanak bele a munkájába, ha a gazdálkodásban kárt tenne. Kötelessége volt, hogy a közönség részére szántasson, vettessen, kaszáitasson, a termést betakaríttassa, minden szükséges naturálékat beszerezzen, a középületekre vigyázzon, a közönség állatait tartassa, konvencionátussait fizesse, a helység minden ingó és ingatlan vagyonára vigyázzon. A gazda hivatalbalépésekor minden rábízott terményt, eszközt és állatot néhány tanácsnok jelenlétében leltár szerint átvett, s azokról év végén számot adott. A főbíró, másodbíró és perceptor személyét minden választás után jelenteni kellett a kerületeknek. Fizetésüket is egységesen szabták meg. 1792-ben a főbíró évi 140, a másodbíró, perceptor és gazda évi 80 Ft-ot kaptak. E mellett helységenként eltérően természetbeni juttatásban is részesültek. Igen fontos volt a bor és székbírák tevékenysége. A bor és húsmérés joga ugyanis a helységeket illette. Ezt vagy saját kocsmájában és mészárszékében gyakorolta a község, vagy bérbe adta e létesítményeket. A felügyelet és számadás feladata mindkét esetben a bor- és székbírákra hárult. Tőlük a kerület is rendszeres jelentést kért. Az általuk kezelt jövedelmek és a másodbíró felügyelete alatt álló beneficiális kasszát gyarapították. Anyagi felelősséggel a tanácsnak tartoztak, s a pénzügyi vonatkozású utasításokat is onnan kapták. Számuk a helységek nagyságától függően változott. 1797-ben pl. Berényben, Árokszálláson, Halason, Félegyházán és Karcagon 2-2 borbíró volt, és minden székben 1 székbíró. Apátiban, Fényszaruban, Ladányon, Alsó Szt. Györgyön, Kisújszálláson, Túrkevén, Madarason, Kunhegyesen, Kunszentmártonban, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Majsán, Dorozsmán és Lacházán l-l borbíró és l-l székbíró volt. Jászjákóhalmán, Jászkiséren, Oászdózsán, Mihálytelken és Felső Szt. Györgyön pedig csak l-l borbírót alkalmaz134 tak, külön székbírót nem választottak Az árvák generális tutora /közgyám/ a tanács volt. Mária Terézia 1763-ban rendelte el az árvák vagyonának leltározását, s számadási kötelezettséggel gyámok állítását. Külön árvák tutora azonban nem volt, a szabad királyi városokban is csak 1780-tól kellett árvaügyi biztosi hivatalt szervezni. Félegyháza 1791-ben kérte, hogy a közgyűlés által meghatározott és a helyi beneficiális kasszából teljesítendő évi fizetés mellett árvák tutorát állíthasson. A kérést a közgyűlés elutasította, mivel "másutt sintsenek salari-