Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

főre. A szenátorokhoz hasonlóan megbízásuk életük végéig szólt, s csak öregség vagy betegség miatt mondhattak le. A kistanácsbeliek semmiféle immunitást nem kaptak, a heti soros kocsik kiszolgáltatásán kívül minden egyéb 119 közszolgálatot kötelesek voltak viselni . A két tanács kapcsolatának szorosabbá válásával ezt sok helyen nem tartották meg, és a szenátorokkal egyenló jogokat, azaz minden királyi és városi szolgálat alóli felmentést kaptak. A fülöpszállásiak-kérelmére azonban 1821-ben a kerületek közgyűlése határozattal szüntette meg immunitásukat. A külső tanácsok működését összehasonlítva más városok hasonló testületi szerveivel, több különbséget állapíthatunk meg. Legszembetűnőbb, hogy létezésük ideje alatt soha nem állt az élükön külön vezető, nem tartottak külön tanácskozásokat mint a szabad királyi városokban megfigyelhető. Abban viszont hasonlít a szabad királyi városok nagy tanácsaihoz, hogy szerepe másodlagos maradt a szenátus mögött. A mezővárosokban ez nem volt általános. Nyíregyházán pl. volt olyan időszak - 1837 előtt - amikor a vezető szerepet a nagyobb tanács gyakorolta, később itt is a szenátus hatalma növekedett. A hajdúvárosókban a Jászkun Kerülethez hasonló helyzet alakult ki, de míg Hajdúdorogon pl. a jogalkotásban nem kapott szerepet a nagytanács, a kerületekben igen. Hajdúszoboszlón is csak a szenátoroknak volt szavazati joguk, viszont itt is választott hites község az Electa Jurata Communitas tagjai közül kerültek ki a szenátorok. Hajdúhadházon a nagytanács azonosult a közbirtokossági gyűlésekkel. Ez a tendencia a Jászkunságban is érvényesült, jogaik azonban nemcsak birtokossági és legelőhasználati kérdések eldöntésénél voltak, hanem ennél szélesebb közpolitikai ügyekben is. Nincs teljes hasonlóság tehát a Hajdú Kerület városaival sem. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a két testületi szerv, - a szenátus és a külső tanács - lényegében ugyanazoknak az érdekét képviselte és szolgálta, tagjainak tisztsége egyaránt örökletessé vált. Ezért a demokratizmus kiterjesztésének jegyében létrehozott külső tanács úgy vált egyre kevésbé a lakosság széles rétegeinek képviselőjévé, ahogyan a redemptus birtokosság aránya csökkent az összes, lakossághoz viszonyítva. Tükrözik ezt az 1830-as évek után ellenük beadott gyakori panaszok is. A halasiak pl. azt vetik szemükre, hogy a kis - vagy ahogy ők nevezik ifjú -tanács a rendes tanács fiaiból áll, hogyan vehetnének számot az atyáktól! Mivel a külső tanácsok létrehozása és működése hosszútávon nem oldotta meg a hatalom gyakorlásának megfelelő mértékű demokratizálását, felvetődött a képviseleti rendszer megvalósításának kérdése. A kerületek koordinációs