Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
Mihály nyakasságát a kerületeknek jelentették, mivel mint "Más hűséges kun polgár ugy a kun földből magát tápláló nemes ember is tartozik a bíróság parancsolatjára személyesen megjelenni, s a goromba vissza izengetésektől 1.43 Í magát tartóztatni . Átmeneti nyugalom után, 1841-ben, a karcagi nemesek megtagadták a közadók fizetését, a jászárokszállásiak nem teljesítették a város közszolgálatait, a szabadszállásiak nem mentek forspontra. Kunszentmártonban Palásti Sándor sem katonát tartani, sem annak megváltását fizetni nem akarta. A Jászkiséren lakó nemesek pedig azt kérték, hogy a katonatartás alól mentességet kapjanak, és az ingó javaktól ne kelljen adózniuk. Az 1848-as szabadságharc előtt ez volt az utolsó próbálkozás, mely ismét a kerület győzelmével végződött. A közgyűlés elfogadta, hogy "a nemesek mind azon köz terheket és szolgálatokat mellyeket a többi jászkun lakosok tellyesiteni köteleztetvén következésképpen minden fekvő és ingó javaktól adózni, felsőbbi ugy kerületek és közönségek szolgálatait, gyalog és kotsin tellyesiteni tartoznak, kivéve az 1808. évi intézkedés szerint megengedett katona 49 quartély és tartás megváltását" Az 1841-es határozat világosan mutatja az 1792-ben megindult nemesi mozgalom - mely a nemesi kiváltságokat és előjogokat kívánta érvényesíteni - csekély eredményét. Nem érhettek el teljes sikert, hiszen a jászkun gazdasági és politikai viszonyok eleve kizárták követeléseik jogosságát. A vármegyékben és a szabad királyi városokban a nemesek taksa fizetés mellett szabadon éltek. A Jászkunságban ez nem valósulhatott meg. A redempciókor a jászkunok közös tulajdonába került legelőket, a közföldek jövedelmeit a nemesek is élvezhették. A helységek közjövedelmének, - melyből a házi adók jelentős részét fedezték - gyarapítása minden lakos közös feladata volt. Máshol a nemesek személyesen és saját költségen katonáskodtak, itt viszont a közös kassza terhére állítottak katonákat. Ugyanakkor a helységek vezetésében oly nagy volt a számszerinti arányuk, hogy sokszor ugyanazoknak a személyeknek kettős érdeket kellett volna képviselni, tudniillik az egész közösségét és a nemesekét. S bár a tanácsokban sokszor jelentős számú nemes volt, a személyes érdekekkel szemben mindig a közösségi győzött, vagy kompromisszum született. A jászkun társadalomban olyan erős volt a kiváltságolt jogállás hangsúlyozása, s ennek közvéleményt formáló ereje, hogy még a viszályokkal terhes időszakokban sem merült fel a külön nemesi igazgatási szervezet létrehozása, mint ahogy az pl. Nyíregyházán vagy Sarkadon bekövetkezett J ^. Sőt, amikor az országos koordinációs bizottságok tevékenysége nyomán 1336-ban felmerült, hogy a
