Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

Hely Nemes Polgár Paraszt és polgár örököse 3ÁSZSÁG Apáti 249 402 393 Alsó Sz. György 46 217 191 Árokszállás 108 507 460 Dósa 16 143 148 Felső Sz. György 3 73 63 Fényszaru 14 224 180 Jakóhalma 26 162 138 Jászberény 230 1110 1034 Kisér 92 202 201 Ladány 6 250 222 Mihálytelke 32 110 91 Összesen: 822 3401 3130 A "polgár" fogalom e népszámláláskor a kézműveseket és földtulajdonos családfőket foglalta magába, a paraszt és polgár örököse a fentiek családjából l-l fiú, ideértve az özvegyeket is. A nemesek esetében viszont összeírták a család minden férfi tagját. Az adatokat összesítve tehát a redempció után 40 évvel már 2222 nemes férfi élt a hármas kerületben. Ezt összevetve a polgárok és azok örököseinek együttes számával, a nemesek száma, azok 13,99 Va. Ugyanezt az összevetést kerületenként elvégezve látható, hogy a Nagykunságban, 17,86 % volt nemes, a Jászságban 12,58 %, a Kiskunságban pedig 11,89 \. A Jászság helységei közül a legtöbb nemes élt: Apátiban 219 fő, Jászberényben 230 fő, Árokszálláson 108 fő. A Nagykunságban: Karcagon 382 fő, Madarason 150 fő, Túrkevén 124 fő, Kunhegyesen 117 fő. A Kiskunságban: Halason élt 225, Félegyházán 176 nemes. A kerületek többi helységében 3-50ig terjedt a számuk. A számbeli növekedés szembetűnő, s ez megteremtette a szervezkedés lehetőségét is, melynek célja a teljes adómentesség és a közszolgálatok alóli felmentés elnyerése volt. A jászkunok kiváltságai, bár jelentősek voltak, az egyes személyekre vonatkoztatva elmaradtak a nemesi privilégiumok mögött. Ennek ellenére saját particuláris jogukra hivatkozva a Jászkunságban rendszeresen hangoztatták, hogy a kerületeken belül minden polgárra vonatkozik az egyenlő teherviselés kötelezettsége. Ezek tömören összefoglalva a következőkből álltak: a jászok