Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.

Visszatérő probléma volt a helységekben a házhelyek szerzése. Irredemptusok a közös földekből semmilyen körülmények között nem kaphattak, a redemptusok is csak akkor, ha egyébként nem tudtak építeni, és legalább 20 hold 25 redempcionális földjük volt . A redemptusok is irredemptusok mellett jelentős számú zsellér élt a Jászkunságban. A zsellérek a gazdasági életben az irredemptusoknál is hátrányosabb helyeztűek, politikailag pedig jogtalanok voltak. Ennek ellenére - mivel földesúrtól nem függtek - jóval szabadabban éltek, mint a vármegyékben. A földnélküliek szívesen és nagy számban költöztek a redempció után gazdaságilag is fellendült kerületbe. Ingatlanvétel vagy beházasodás esetén akár a redemptusok közé is emelkedhettek, természetesen ha leküzdötték az irredemptusok esetében már említett megszorításokat. Némi előnyhöz jutottak, ha sikerült a lakosi jogot megszerezniük. Házat, szőlőt vagy földet csak lakosi jussal rendelkező vehetett. A már egyszer honosítottnak maradékai örökölték a jogot, s mint "valóságos hazafiak" tekinttettek. Ezért a sokszor évtizedekre terjedő várakozás, a fiak életének megkönnyítője lett. Mesterek esetében céhtag szintén csak lakosi joggal rendelkező személy lehetett. A céhtagság megszerzése viszont már ismét egy lépcsőfokot jelentett a társadalmi ranglétrán, melynek legfelső fokán a redemptusok álltak. A lakosi jog megszerzésének előfeltétele volt, hogy az illető helységben a folyamodó legalább 10 évig zsellérkedjen, s ez idő alatt kifogástalan magatartást tanúsítson, a közterheket viselje. Szükség volt a munkáskézre, különösen az újonnan népesült települések, Félegyháza és Majsa esetében. Ennek ellenére igyekeztek a jobbágyok külső vármegyékből történő beköltözését megakadályozni. 1797-ben a kerületek közgyűlése úgy határozott, hogy az incorporationis taksát ezentúl a kerületekben egyenlően szedjék, s az összeg 26 egységesen 12 Ft legyen . Arról, hogy a folyamodót felveszik lakosnak vagy elutasítják, a tanács döntött. Ismerünk olyan eseteket, amikor a folyamodó fellebbezésére a Jászkun Kerület megsemmisítette a tanács elutasító határozatát. 1814-ben a jászkiséri tanács úgy határozott, hogy mivel az árvíz miatt a határ szűkebb lett, "ennek utánna lakosnak senki be ne vétessen, és ha valami idegen helyben találtatna, s a szükség úgy kívánnya, katonának adattas27 son, más esetben pedig hazájába utasíttasson" . A határozatot a kerületi közgyűlés megsemmisítette azzal az indoklással, hogy ha "valamely megyebéli közönségben már 6 esztendőig lakott s azon üdő alatt valamely szolgálat-