Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)
A Jászkun Kerület társadalma és közigazgatása 1745-1848.
birtokszerzésnél elsőbbségük volt az irredemptusok felett, az irredemptusoknak az inquilinusok felett. Arról, hogy ténylegesen kik tartozhatnak a redemptusok közé, külön statútum szólt, mely szerint: "Kik a redemptio alkalmatosságával katona állításban concuráltak, és földeket váltottanak, de azokat az időnek mostohaságával, vagy eladták, vagy másképpen meg váltak tőle, redemptusoknak száma közibe vétessenek"''"^. Amíg ezek a személyek éltek, a redemptusokra vonatkozó kiváltságokkal élhettek, de maradékaikra e jogok már nem terjedtek ki, viszont őseik érdemeiért az egyéb idegeneknél és irredemptusoknál a földvásárlásoknál elsőbbségi joguk lehetett. Továbbá: "Az emptorok pedig az kik redemptionak ideje után maguknak örökben örökséget különös személyektől szerzettek, mivelhogy az ilyen forma eladásával az adó minden egyéb hozzá járult praerogativákat is által adni gondoltatik, a Districtusokban indubita18 tus igaz redemptusoknak, még az 6 maradékaikra nézve is tartattattnak" Később, a XIX. században, mivel a földek erősen aprózódtak, általában azokat tekintették valódi redemptusoknak, akik legalább 25 forintos vagy 10 19 köblös föld tulajdonosai voltak . 1752-ben a kerületek rendszabása szerint, ez a határ még 20 forint értékű földnél volt. Akik legalább 20 Ft értékű földet nem redimáltak, a districtusok privilégiumaival és útlevelével 20 nem élhettek . A két rendelkezés közötti eltérés mutatja a redemptusoknak azt a törekvését, hogy redempcióhoz fűződő jogokat egyre inkább a vagyonosabb rétegnek biztosítsák. A kerületek útlevelében feltüntették a redemptusi jogállást, így az ilyen útlevelet felmutatók a kerületeken kívül sem fizettek vásári helypénzt, vámot és díjtalanul közlekedhettek a réveken. A társadalmi rétegződésben a következő jelentős csoportot az irredemptusok alkották, akik különös, köztes helyet foglaltak el a redemptusok és zsellérek között. Az irredemptusok vehettek földet és házat, de a közösen megváltott földekből, pusztákból nem részesülhettek, s az azokhoz fűződő jogokat nem élvezhették. E réteg azokból alakult ki, akik bár vállalták a megváltást, de arra csak alacsony összegig voltak képesek, esetleg elszegényedtek, vagy később vándoroltak be. Csekély társadalmi mobilitásra lehetőség volt a redempció után is, de a redemptussá válást számos intézkedéssel akadályozták. A redemptusi jogok elnyeréséhez nem volt elég a megfelelő földtulajdon birtoklása, a redempciókor vállalt katonatartási és egyéb közterheket is meg kellett váltani. Ezért Halason már 1759-ben statútumot alkotott a tanács, mely szerint a redemptus ember halála után örököse, felesége, esetleg annak második férje,