Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

Kiskunhalas közigazgatása és levéltára

öregségére és betegségére hivatkozva. Péter László 16 évi szenátorság után akart visszavonulni, hogy "több neveletlen gyermekét nevelhesse", lemondását azonban nem fogadták el, sőt még több alkalommal a főbírói tisztet is vállalnia kellett.

1 Az új tanácsnokok megválasztása tehát itt is csupán a testület kiegészítését jelentette, és nem a teljes tanács újjáválasztását. Kiskunhalason is választottak úgynevezett "honorarius tanácsbelieket", őket más helységekben "bejáró candidátusoknak" nevezték. Feladatuk volt, hogy részt vegyenek a tanács ülésein, és tapasztalatokat szerezzenek a tényleges szenátorrá választásuk előtt. A tanács hatáskörébe tartozó elintézetlen ügyek felszaporodása esetén a kijelölt időpontoktól eltérően heti több tanácsülést is tartottak, sőt olyan is volt - 1813-ban -, amikor a tanács minden nap ülésezett. II. 1,2. A convocatus Azokra a tanácsülésekre, amelyeken a lakosok - értve ez alatt a birtokosokat - szélesebb rétegeit érintő gazdasági ügyeket tárgyalták, vagy az éves számadások jóváhagyása történt, már az 1750-es években is hívtak úgynevezett convocatusokat. 1766-tól tizedenként választottak három olyan személyt, akinek kötelessége lett a tanács ülésein részt venni. Az így megválasztottak esküt is tettek.

2 1781-től kerületi intézkedés hatására a redemptusok közül tizedenként kijelölték azokat a személyeket, akiknek a bíróválasztáson jelen kellett lenni.

3 1825-től a szavazásra kijelöltek között minden tizedből 2 irredemptus la4 kos is volt. Ezekből a testületekből fejlődött ki a külső vagy kis tanács. II. 1.3. A külső tanács Az 1799. évi kerületi rendelet hatására áprilisban Kiskunhalason is megalakult a külső tanács.

5 Tagjainak száma megegyezett a rendes tanácséval. Ezzel egyidejűleg megszűnt a convocatus, a választások előtt azonban továbbra is kijelölték a redemptusok közül azokat, akiknek tizedük képviseletében kötelező volt megjelenni a bíróválasztáson. 1801-ben ez a testület tizeden-