Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület társadalma és önkormányzati igazgatása 1745–1848. Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas feudális kori levéltára - Bács-Kiskun megyei levéltári füzetek 1. (Gyula, 1991)

Kiskunfélegyháza közigazgatása és Levéltára 1744-1848.

ellátó apparátus jóval népesebb, mint a korábbi időszakban, s maga a hivatalszervezet is sokkal differenciáltabb. Az, hogy a rendészeti igazgatás olyan mértékű fejlődést és differenciáltságot ért el, amilyen Félegyházán kimutatható, szükségszerű következménye a helység lendületes fejlődésének. 1743-ban 219 telepes család élt Félegyházán, 1774-ben pedig már a Kiskun Kerület legnépesebb városa volt. A megváltott és bérelt pusztákkal a határ területe is többszörösére növekedett az 1743. évinek. Ahhoz, hogy a nagy területű, népes mezővárosban is megfelelő legyen a közbiztonság, hogy a közösség életét szabályozó rendelkezéseket a lakosokkal megtartassák, s az azt megszegőket megfenyíthessék, hatékony rendészeti igazgatási szervezetet kellett kialakítani. Kiskunfélegyháza rendészeti igazgatása és szervezete hasonult a kerület többi helységéhez, az alkalmazottak számát és konkrét feladatait viszont a helyi igények és körülmények alakították ki. A szervezet összetételét, működési területét, s az egyes tisztségek létrehozásának idejét a mellékelt táblázatokon mutatjuk be. III. JOGSZOLGÁLTATÁS A helyi önkormányzat a szabályalkotás és a végrehajtás mellett a jogszolgáltatást is magába foglalta. Az 1745-ben Mária Terézia által kiadott szabadságlevél első pontja rögzítette, hogy a nádoron, annak kapitányán és a nép kebeléből választott bírákon kívül senki a jászok és kunok ellen intézett perekben ne ítélhessen, kivéve az egyházi és határvillongási pereket, vagy ha a per olyan jószágok iránt folyik, melyeket a kerületeken kívül bírnak. Ilyen kivételt jelentett az is, ha valaki a kerületeken kívül kriminális vétket követett el, és a helyszínen megfogták. A három kerület a nádori főkapitány elnöksége alatt pallosjoggal rendelkezett, fenntartva a fellebbezés lehetőségét a nádorhoz, vagy a helytartóhoz, ezek nemléte esetén a Kúriához. A kunok legfőbb bírája a nádor volt. A bíráskodásnál érvényesült a feljebbvitel hármas tagozódása. Büntető perekben az első fokot az egyes kerületek törvényszéke jelentette, melyet esetenként a kerület más-más helységében tartottak. Második fok a hármaskerület közgyűlésén tartott törvényszék, harmadik fok pedig maga a nádor volt. A polgári perek esetében az elsőfokú bíróság a tanács törvényszéke, másodfokú a kerületi, harmadfokú pedig a hármaskerületi törvényszék volt, fenn-