Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)
Mellékletek - Személynévmutató
aranyérem (Bp., 1909), II. osztályú aranyérem (Antwerpen, Világkiállítás, 1936) , Gran Prix (Párizs, Világkiállítás, 1937) . Önálló kiállítása 1928-ban az Ernst Múzeumban, emlékkiállítása 1962- ben Baján, 1963-ban az MNG-ben volt.; 85, 280, 481,499 Tildy Zoltán (Losonc, 1889. november 18. - Budapest, 1961. augusztus 3.): politikus, református lelkész, nemzetgyűlési képviselő. 1945 januárjában a Budapesti Nemzeti Bizottság alapító tagja. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, illetve a Nemzet- gyűlés képviselője (1945. április - 1946. február). 1945 augusztusától a FKGP vezetője, az Országos Gazdasági Tanács, szeptembertől az Országos Nemzeti Bizottság elnöke. Pártja választási győzelme után 1945. november 15. — 1946. február 1. között koalíciós kormány (FKGP, MKP, NPP, SZDP) élén Magyarország miniszterelnöke. 1946. február 1-jétől az aznap kikiáltott Magyar Köztársaság elnöke. Államfőként a demokratikus intézményrendszer megszilárdítására törekedett. Tudomásul vette a szovjet befolyás tényét, és nem szállt szembe a Kommunista Párt kizárólagos hatalmi törekvéseivel. Veje, Csornoky Viktor koncepciós hazaárulási pere miatt 1948. július 30-án (hivatalosan augusztus 3-án) lemondásra kényszerült. 1948 augusztusa - 1956 májusa között házi őrizetben tartották. 1956 őszén bekapcsolódott a Hazafias Népfront tevékenységébe. 1956. október 26. - november 4. között Nagy Imre kormányának államminisztere, kezdeményezte a FKGP újjászervezését. 1957. május 23-án letartóztatták, és a Nagy Imre-per negyedrendű vádlottjaként 1958. június 15-én 6 évre ítélték. 1959 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult. 1989 júliusában rehabilitálták.; 39, 368 Tóth Kálmán (Baja, 1831. március 30. - Budapest, 1881. február 3.): költő, hírlapíró és szerkesztő, országgyűlési képviselő, a MTA levelező tagja, a Kisfaludy Társaság rendes tagja. 1845- ben Pannonhalmán a bencés rendbe lépett. Betegeskedése miatt 1846-ban elhagyta a rendet, és tanulmányait Pécsett folytatta. Itt két bölcseleti évet végzett. Megkedvelte a magyar költészetet, különösen Petőfit. 1847-ben álnéven az „Életképek"-be írt. 1847. októbertől Pesten az egyetemen katonai tárgyakat hallgatott. 1848 elején elhagyta Pestet és a bácskai hadosztályba lépett, ahol dandárnoki segédként szolgált. Részt vett a csurogi és sinki csatározásokban. Később a Perczel-Dembinski hadtestnél hadnagy. 1849-ben a szegedi és a temesvári ütközetekben is harcolt. 1851-ben Nagy Ignác „Hölgyfutár"-]&na)s segéd-, 1856. április 1-jétől 1861. június 30-ig pedig a felelős szerkesztője. 1860 februárjában a Kisfaludy Társaság, 1861. december 20-án pedig a MTA tagjai sorába választotta. 1860. június 4-én indította meg a „Bolond Miska" című élclapot. Ebben a lapban jelent meg „Tizenharmadik seb" című novellája. Ezt a lapját 1873 végéig szerkesztette. 1864. január 1-jén alapította meg a „Fővárosi Lapok" című szépirodalmi napilapot, amelyet haláláig szerkesztett. 1865-ben Baja város országgyűlési képviselőjévé választotta. 1876-ig folyamatosan tagja volt a képviselőháznak. Népszerűvé dalai tették, amelyekből több folklorizáló- dott. Nagy sikert aratott „A király házasodik" (1863) című történelmi, és a „Nők az alkotmányban" (1871) című politikai vígjátékával.; 86, 87, 286, 499 Tuzson János (?-?): gondozó. 1945-ben a szeretetházi gondozottak ápolását végezte.; 200, 361 636
