Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)

Mellékletek - Személynévmutató

városban kapta meg a hitoktatói kinevezését. A bajai Állami Kereskedelmi Leány-középiskola hittanára is. 1948 decemberében mind a Bácsalmási Nemzeti Bizottság, mind pedig a Bajai Nemzeti Bizottság követelte állásából való elmozdítását, mégpedig azért, mert nevezett néhány hónappal korábban Bácsalmáson demokráciaellenes kijelentéseket tett, és a demokrácia ellen izgatott. Vicarius oeconomus kinevezést kapott a Bajai- Szent Antal plébánián 1950. július 10-én. Espereskerületi jegyző, az egyházmegyei javak kezelésének tanácsa (consilium diocesarum administrationis bonorum) tagja lett 1954. március 31-én. Tanítóképző intézeti hittanár Baján 1945- 1950, ugyanott plébános 1950-1957. Plébános Dunaszentbenedeken 1957— 1958, a kecskeméti Szentháromság plébánián 1958-1962, az újpesti Magyarok Nagyasszonya plébánián 1962-1965, Soroksáron 1965-től. Főesperes lett 1966- ban, címzetes apát 1968-ban. Az Elnöki Tanács 1987. december 22-én a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, az állam és a római katolikus egyház közötti kapcsolatok fejlesztésében kifejtett eredményes munkásságáért. Az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága titkárhelyettese.; 47, 328

Bakonyi Péter, dr. (?-?): tiszti főügyész. 1941. február 4-től 1945. április 7-ig a bajai járásbíróság ügyészi megbízottja volt. Az 1945. január 27-én megalakult Bajai Nemzeti Bizottság tagja. A PDP delegálta 1945. május 12-én Baja város törvényhatósági bizottságába rendes tagnak. 1945. május 12-től áll Baja város szolgálatában. A törvényhatósági bizottság tagja 1945-1949-ben. Az 5000/1946. ME számú rendelet 4. §. 2. bekezdése alapján alakult 243. számú létszámcsökkentő bizottság végelbánás alá vonta, és

1946. július 31-ével elbocsátotta a köz- szolgálatból. A bajai közigazgatási bizottság 1947 januárjában helyezte vissza állásába. 1949-ben még a kisgyűlésnek is tagja.; 51, 236

Barankovics István (Polgár, 1906. december 13. - New York, 1974. március 13.): politikus, újságíró, országgyűlési képviselő. A Magyar Nemzet felelős szerkesztője és kiadója (1943-1944). A második világháború után a Keresztény Demokrata Néppárt, illetve a Demokrata Néppárt (DNP) alapító ig. biz. tagja (1944. október - 1945. február), főtitkára és a háromtagú intézőbizottság tagja (1945. február - május). 1945 nyarán a DNP a gróf Pálffy József elnök és a Barankovics István vezette szárnyra szakadt. Szeptemberben az Országos Nemzeti Bizottság Barankovics csoportjának adott engedélyt a törvényhatósági és országgyűlési választásokon való indulásra. A DNP Hazánk című lapjának főszerkesztője (1945. október - 1949. január). Pártját egy modern nyugat-európai kereszténydemokrata párttá szándékozott formálni. Elismerte a köztársasági államformát, a földreform szükségességét, szükségesnek tartotta a Szovjetunióval való jó viszony megőrzését, felfogásával ellentétbe került Mindszenthy Józseffel. Ellenzéki programját híres győri beszédében fejtette ki (győri kiáltvány,

1947. augusztus 10.). Az 1947. augusztusi választásokon a DNP a győztes MKP mögött a második helyet szerezte meg. Országgyűlési képviselő (Győr, 1947- 1949). Ellenezte az iskolák államosítását. A demokratikus átalakulás mellett a mérsékelt katolikusok vezetőjeként a Szovjetunióval való megegyezés híve volt, de az MDP agresszivitása politikai mozgásterének beszűküléséhez vezetett. Személyes biztonsága megőrzése érdekében a Mind-szenthy-per előtti napon 1949 februárjában emigrálni kényszerült, pártja feloszlott. Előbb Ausztriában a salzburgi menekültügyi iroda vezetője

613