Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)

DOKUMENTUMOK - A törvényhatósági bizottsághoz intézett polgármesteri jelentések

Az újjáépítő- és szervezőmunka megindulását erősen hátrál­tatta az, hogy egyetlen egészségügyi intézmény sem tudta ottho­nát megtartani, de ideiglenes elhelyezésében is igyekezett a kö­rülményekhez képest megfelelő munkát végezni. A fenyegető tífuszjárvány megelőzése céljából a bajai kór­ház laboratóriuma a város támogatásával 27 000 személy beoltá­sához szükséges oltóanyagot termelt 1945. év május hó második felében, amely készlettel a hatósági orvosok a szükségessé vált védőoltásokat elvégezhették. A helyi oltóanyag-termelést az tette szükségessé, hogy az időben Budapestről oltóanyag egyáltalában nem volt beszerezhető. Az egészségvédelmi szolgálat teljes felszerelését sikerült megmentenünk. Ennek köszönhető, hogy a csecsemőhalálozás a múlt év folyamán csak egészen csekély mértékben emelkedett, ho­lott tudvalevőleg a városokban a csecsemőhalálozás az 1945. év­ben mindenütt ijesztő mértékben [felszökött. A Tüdőbeteg-gondozó Intézet ideiglenes elhelyezése után ugyancsak azonnal munkához látott, és erőteljes tevékenységé­nek köszönhető az a nagyon is feltűnő eredmény, hogy az elmúlt évben városunkban a tüdőbajban elhaltak száma további csökke­nést ért el. A háborús viszonyok következtében sajnos igen megszaporo­dott nemi betegségek ellen igen széles körű munkát fejtettünk ki. Számtalan vizsgálatot folytattunk le és ezek eredményeként 1141 új beteget vettünk kezelésbe. Szociális gondosságunk természetesen állandó figyelemmel kísérte a szegény sorsú betegek ellátásának ügyét. A város ezen a téren bár igen nagy nehézségek és erőfeszítések árán, de eleget tett a közgyógyszerellátás súlyos anyagi kötelezettségének, és vi­selte az e tekintetben ráháruló igen nagy anyagi megterhelést, ez ideig minden fennakadás nélkül. A városi orvosok 720 szegény­beteget láttak el, 3987 kezelés és 1726 lakáson történt látogatással. A városi szegénybeteg-rendelés igyekezett a kórház nehéz hely­zetén is segíteni akkor, amikor főként a sebészeti műtéten átesett szegénybetegek utókezelését a legnagyobb lelkiismeretességgel és szakértelemmel végezte el. 379

Next

/
Oldalképek
Tartalom