Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)
DOKUMENTUMOK - A törvényhatósági bizottsághoz intézett polgármesteri jelentések
Hazánk szempontjából a háborúba lépésnek már kezdettől fogva nem látszott semmi értelme, sőt a tisztán látók előre tudták rabszolgasorsunkat, német győzelem esetén. Ebben a tudatban, és német részről történt teljes gazdasági kihasználtság mellett viselt háború természetszerűleg már kezdettől fogva lelkileg úgy, mint anyagilag igen erősen igénybe vette a nemzet erejét, és így mikor az orosz haderő az ország határához közeledett, az elmúlt év nyarán, itt már egy lélekben kifárasztott, és gazdaságilag úgyszólván teljesen kifosztott országot talált. Ez volt a helyzet helyi viszonylatban városunkban is, mikor múlt év október 20-án a szovjet hadsereg hozzánk bevonult. Nálunk a lelki fásultságot és megdermedést, valamint az anyagi kimerülést még az erre irányított menekülők heteken át elvonuló hosszú sora is súlyosbította. A háború gazdasági következményeit városunk a történelem folyamán több ízben súlyosan érezte. De stratégiailag ennyire közvetlenül a maga területén utoljára 1704-1708. évben tapasztalta, mikor Vak Bottyán és Monaszterli csapatai hadakoztak egymással ezen a vidéken. A háború első szele ebben az értelemben a bánáti és dél-bácskai menekülő svábság átvonulásával, a második szele pedig a helyi hivatalok és helybéli lakosság menekülésével indult meg. Az izgalmak, a bizonytalanság érzése közepette valóságos fellélegzésként hatott annak tudomásulvétele, hogy a szovjet hadsereg a lakosságot közelebbről érintő harc nélkül városunkba beérkezett. Az eddig elmondottakból már leszűrhető, hogy ezeknek az eseményeknek, és a hirtelen felmerülő előre nem ismert rendkívüli feladatoknak városunk milyen feszültséggel nézett elébe. Lelkileg fásultság, tartózkodó visszahúzódás, a tettrekészség legteljesebb hiánya úgyszólván mindenki részéről, anyagilag az akkor már öt éves háború által okozott teljes lerongyoltság. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a városi hivatalok, vezetők és szaktisztviselők nélkül állottak, nem volt semmiféle közvetlen, vagy távolabbi felsőbb hatóság, amely utasítást, tanácsot, vagy irányítást adhatott volna, a város pénztára pénz nélkül tátongott, az itt maradt tisztviselők a szükséges iratok, könyvek és írógépek nélkül azt sem 338
