Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)
TANULMÁNY - Szociális igazgatás
közepére tudott annyi tüzelőanyagot beszerezni, hogy a napközi otthonok, óvodák ismét megkezdhették működésüket. Kivételt ez alól csak az a 3 óvoda jelentett, amelyekben részben épületron- gálás, részben felszerelési hiányok miatt nem kezdődhetett meg a munka.294 A város polgármestere az élet- és egészségvédelem mellett mindenkor elsőrendű feladatának tekintette a dolgozók szociális helyzetének javítását, derül ki az 1946. május 28-i jelentésből. Ezért gondoskodott arról, hogy a szociális támogatásra legjobban rászoruló néprétegek helyzetének javítását szolgáló szempontok akadálytalanul érvényesülhessenek a városi közigazgatás minden területén. A város 4 napközi otthont és 1 napközi otthonos óvodát tartott fenn ekkor, ahol munkásgyermekek étkeztetését és gondozását biztosították. A tömegellátásra legjobban rászoruló gyermekek ingyen kaptak reggelit, ebédet és uzsonnát. Jóllehet az élelmiszer-beszerzés nehézségei miatt az élelmezés olykor egyoldalú, a legfontosabb mégis az, hogy a város adni tudott, állapította meg a polgármester. Az új termesztmények megjelenésével azonban változatosabb lett az étrend. Kedvező termés esetén ismét a régi színvonalú étkeztetést tudja majd a város biztosítani. Baja szegényügyi igazgatásának rendszere elismerten a legjobbak közé tartozott ekkor. A zárt gondozásban részesülő szegényeket a szeretetházban helyezték el, míg a nyílt gondozásban részesülőket vagy külső gondozottakat, a város a szegénygondozó hivatal közbejöttével rendszeres havi pénzjuttatásban, lakbérsegélyben és lakásadó-térítésben részesítette. A külső gondozottaknak juttatott pénzbeli támogatás egy részét a város társadalma biztosította rendszeres havi adományaival. A mostoha viszonyok miatt azonban erősen megcsappant az adakozókészség. A városnak minden támogatásra szüksége van, ezért a polgármester arra kérte a lakosságot, hogy ne utasítsa el a lakásokon, munkahelyeken megjelenő gyűjtőhölgyeket, mert a város maga is csak így tud többet adni az arra rászorulóknak. 294 MNL BKML XXI. 501. Th. biz. ir. 20/1. Kig. 1946. 1. kgy. jkvi szám 202
