Kemény János: Baja thj. város 1944-1949. évi története a polgármesteri jelentések tükrében 1. - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2015)
TANULMÁNY - Közegészségügy
A fertőző betegségek közül a belügyminiszterhez küldött 1946. június 4-i polgármesteri jelentés szerint csak a malária jelentkezett nagyobb számban, 13 ilyen esetet regisztrált a közegészségügyi hatóság. Ezen kívül még 1 gyermekágyi lázas, két gümőkóros, és 3 szamárhurutos megbetegedést jelentettek be. gek közül a kiütéses tífusz és a hastífusz fenyegetett. Hirtelen felszökött a tuberkulózisos megbetegedések száma, állandó emelkedést mutatott a csecsemőhalandóság, megsokszorozódott a maláriás betegek száma. A városi közkórház megfogyatkozott létszámmal, a régi helyéről kitelepítve, élelmezési nehézségek, felszerelés, kötszer- és gyógyszerhiány közepette folytatta működését. A városi tisztiorvosi szolgálat is csökkent létszámú orvosi személyzettel kezdte meg az újjáépítés munkáját. Az újjáépítő és szervezőmunka megindulását erősen hátráltatta az a körülmény, hogy a város egyetlen egészségügyi intézménye sem tudta épületét megtartani, de ideiglenes elhelyezése során is igyekezett a körülményekhez képest megfelelő munkát végezni. A fenyegető tífuszjárvány megelőzésére a bajai kórház laboratóriuma a város támogatásával 27 000 személy beoltására elegendő oltóanyagot termelt 1945 májusának második felében. Ez a készlet tette lehetővé, hogy a hatósági orvosok a szükségessé vált védőoltásokat el tudták végezni. A helyi oltóanyag-termelést azért kellett megteremteni, mert ekkor Budapestről oltóanyagot egyáltalán nem lehetett beszerezni. Sikerült viszont az egészségvédelmi szolgálat teljes felszerelését megmenteni. Ennek köszönhetően a csecsemőhalálozás 1945-ben csak csekély mértékű emelkedést mutatott, holott más városokban mindenütt ijesztő mértékben emelkedett. A Tüdőbeteg-gondozó Intézet ideiglenes elhelyezése után azonnal munkához látott. Erőteljes tevékenységének köszönhetően Baján a tüdőbajban elhaltak száma csökkent. A város állandóan figyelemmel kísérte a szegény sorsú betegek ellátását. Bár igen nagy nehézségek és erőfeszítések árán, de eleget tett a közgyógyszerellátás súlyos anyagi kötelezettségének. A városi orvosok 3987 kezeléssel és 1726 lakáson történt látogatással 720 szegény beteget láttak el. A városi szegénybeteg-rendelés azzal is igyekezett a kórház nehéz helyzetén segíteni, hogy a sebészeti műtéten átesett szegény betegek utókezelését lelkiismeretesen és kellő szakértelemmel végezte el. A közkórházat az orosz katonai hatóság 1945. október 3-án adta visz- sza rendeltetésének. Kitelepítése alatt 80%-os ágyszám csökkenéssel működött. Az átadás után a város azonnal megindította a helyreállítási munkálatokat, ám részben anyagi nehézségek, részben pedig a téli időjárás miatt be kellett azokat szüntetni. Ezen okok miatt a tél folyamán csak a kórházi nagymosoda és a vízmű tudta működését megkezdeni. 107
