Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - Közigazgatási beosztás
adataink. 215 1700. május 6-án ismét napirendre került a város biztonsága: „Minthogy a Várassunk külső Árka rettenetessen és sok helyet annyira el romlott, hogi nem csak Ember és Marha által jária hanem sok helyett Szekérrel is ki járnak és honnéd Várassunknak és az Szegénységnek is nagy kára következik. Azért communi consenson irrevocabiliter determinalták, hogy Városunk külső Árkait körös körül meg ássák és meg uicsák. Tövessel és ganéval erősen megrakják, az Tővéssét az Város Erdejérül Vacsrul vagj Sz Györgirül hozzák, mellynek el kezdésére eő Kglmek minnyájon holnapi napon egi forint birságh alatt compare allyanak..." 216 Az árkon és a sövényen át történő közlekedést a városból kivezető utcák végén levő kapuk biztositották, melyek őrzését kapusokra bízták. 217 A kapukat a háborús években különös gonddal őrizték: 1707-ben Aczél János fiát azért vonták felelősségre, mivel őt a kisbíró azonnal nem akarta kiengedni, ezért mérgében fejszével leütötte a kapuról a lakatot. 218 A városon belül kisebb erődítésnek számított a ferences templom és rendház, amit egy fallal vettek körül, és amely végső menedéket jelenthetett részben a lakosság, főként pedig értékeik 219 szamara. Közigazgatási beosztás A mezővárosok egyik legfontosabb kiváltsága az volt, hogy lakói mind az állami, mind a földesúri, mind pedig az egyházi terheket közösen viselték. így az egyes családok nem voltak kitéve közvetlenül az állami adószedő, a földesúr kasznárja, vagy a püspöki tized bérlője önkényének. Mivel a mezőváros gazdái egyetemesen vállaltak kötelezettséget minden fajta szolgáltatásért, annak főbírája és számottevő gyakorlattal, jogi ismeretekkel rendelkező tanácsnokai és jegyzője került szembe a megismétlődő követelésekkel. Ráadásul ezeket a terheket szabályozott fonnák és normák alapján vetették ki, a hosszú időre megszabott portaszámok alapján szabták meg a pénzbeli összegeket, így ezek nem is követték pontosan a lakosság számának változásait. Az autonómia értelmében az egyes családokra jutó terheket az esküdtek és a főbíró együttesen határozta meg, szem előtt tartva egyfajta arányosságot, amely révén biztosítani igyekeztek, hogy a gazdák adózóképessége hosszabb időre megmaradjon. Ebből adódóan a helyi közigazgatás alapvető feladatai közé tartozott a lakosság számának minél ponto215 1662-ben Pataj András bíróságában megcsonkítván Harkay Palkót álnok korcsmáról való bor italjáért az árokparton, fizetett az úrnak tall. 20, az szubasáknak tall. 2. BKMÖL IV. 1508/c. 228-230. 216 NÓVÁK László, 1989. 34. 217 Több esetben ezeken a nevezetes helyeken végezték el a megszégyenítő büntetéseket: „Azonban ugyan ide hozatta bíró uram, itt a városházánál bíró uram előtt megvallotta, hogy hamis hitünek szidta Paxi Istvánt. Ezen két rossz cselekedetiért az egész tanács és az egész városnak lakosi előtt kétszer húzatott le a város kapujában, megverettetett pálcákkal." „Veres György Pataki Jánost rútul s éktelen káromkodással szidalmazván, ugyan akkor a város kapujában pálcákkal megbüntetett." BKMÖL IV. 1510/i. 1676. 124-126. ill. 140. 218 NÓVÁK László, 1989. 37. 219 1690-ben a tatároktól való „a Tatár fol akart menni, s Városunkban be akart szállani, a Tanács megh tilalmazta, hogy Senki be ne hordozkodgyék a belső kerítésben... a Tatárok sokan gazdájukat abrakért és egyébért a Templom ajtajában lestek..." IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 138-139.
