Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

PROBAE PENNAE 1645-1705 (tollpróbák)

PROBAE PENNAE 1645-1705 E címszó alatt található feljegyzéseket - többségükben versek, zsoltárok és fohászok stb. kezdő sorait, vagy hosszabb-rövidebb részét - az esetek többségében a hivatali élet hétköznapjaiban elkészített nyilvántartások lapjain üresen maradt részekre utólag írták be. Ritka eset, hogy teljesen új oldalon kezdődik egy versezet. Tehát úgy kell felfognunk, hogy ezek az esetek jelentős részében csupán amolyan tollpróbák voltak a szó szoros, és több esetben talán annak átvitt értelmében is. A lajstromok lapjain többször is fellelhető a „próba pennae", amelyhez hasonló értelmű kifejezés a „probatio calami" és a „probatus calami" latin megfogalmazás ugyancsak megtalálható. Ezért kapta a szerkesztés során ez a rész a fenti címet. A lejegyzések helyének megválasztása, annak módja és azoknak színvonala nagyon eltérő. Ezek a töredékek és versek - csekély kivételtől eltekintve - az egyes kötetek rossz fizikai állapota miatt is a legtöbb esetben rendkívül nehezen olvashatók. Éppen ezért az egyes szavak kibetűzése nemcsak rendkívül nehéz, hanem többször bizonytalan is. A bejegyzéseket többségükben olyan személyek végezték, akiknek íráskészsége, írásképe elég alacsony szintű, és a betűvetésben való gyakorlatuk is legtöbbször viszonylag szerény lehetett. Nem kell szakképzett grafológusnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a főbírók, a másodbírók és főként a nótáriusok kézírása összehasonlíthatatlanul nagyobb rutint, jóval magasabb intelligenciát sejtet. Igen nehéz lenne a lejegyzők személyét azonosítani, de csaknem biztosan állítható, hogy többségükben kisbírók, tizedesek vagy akár tikszedő diákok lehettek. Tehát minden bizonnyal csak néhány osztályt végzett gyakornokok, esetleg gyakran változó munkára beosztott esküdtek, hivatalnokok vállalkoztak arra, hogy e kötetekben, több esetben valóban frissen vágott lúdtollaik kipróbálása során, rögzítsenek néhány eszükbe villanó vers- vagy zsoltárrészietet és olykor a cifraszürökön megcsodált egy-egy hímzésmintát, vagy még ritkábban egy-egy süveget, ruházatot, kezdetleges rajzot. Mivel a lajstromok szövegében, a feljegyzések gazdag sorozatában nagy ritkán bukkannak fel, érthető, hogy gyakorta csak hevenyészett irkafirkát láthat bennük az, aki nem törekszik a feljegyzések mindegyikét kibetűzni, azok értelmét kibontani és ezeket együttesen látni. Annak érdekében, hogy jobban érzékeljük ezeknek a „tollpróbáknak" az értékét, érdemes felidézni azt a tényt, hogy eddig Kecskemét XVII. századi irodalmi emlékei közül csupán egyetlen verset ismert az irodalomtörténet, amelyet még másfél évszázaddal korábban Hornyik János közölt monográfiájában. Ezen töredékek, versek közlésekor nem árt azt is hangsúlyozni, hogy a város XVII. századi szellemi életéről, kultúrájáról érdemi feldolgozás eddig még nem készült, így forrásértékük aligha kérdőjelezhető meg.