Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROS ÉS LAKOSSÁGA - A mezőváros lakossága
ben f. 1469. Másik vetess az Harách: ez is summa szörént tönne f. 300, den. 10 mindönöstül: ebben házas embör ad f. 2, d. 25. többi kevesebet.. ." 2j ~ Tehát ez alkalommal valójában két adószedés adatai alapján vonhatunk le következtetést, és mindkét adat segítségével hasonló eredményre jutunk. A várost ért nagy pusztítás után az itt maradt háztelekkel rendelkező gazdák száma 130 alatt lehetett. A zsellér családok száma valószínűleg húsz körüli volt. 2j3 Tehát ebben az évben a családok száma a zsellérekkel együtt mindenképpen 200 alatt maradt. Az egy-két tucatnyi rideg - egyedül álló személyek lévén - csekély mértékben bővíthette a városban élők számát. Tudjuk, hogy már a következő években Tolnából és a környező falvakból jelentős számban érkeztek ide menekültek. A feltöltődés folyamata minden bizonnyal nem szakadt meg, és az innen távolabbra menekültek közül is többen visszatértek. A viszonylag gyors növekedést érzékelteti, hogy 1662-ben az adózásra kötelezettek száma 792 före nőtt, 1667-ben pedig 815 fő volt, és 1695-ben a lajstromokban adózásra 1113 főt vettek nyilvántartásba. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a lakosság a század egészében folyamatosan és számottevően gyarapodott. Tudnunk kell viszont, hogy az adózózásra összeírtak száma nem azonos a családfők, még kevésbé a családok számával, mivel ezekben az évtizedekben a tanács arra kényszerült, hogy minden háztartást, minden személyt bevonjon az adózásba, és a nyilvántartásba vettek közül évközben számosan távoztak. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a háborús körülmények, a különféle járványok miatt viszonylag sok volt a töredékcsalád. Mindezek figyelembe vételével a legjobb esetben is csak ezer körüli családdal számolhatunk. Tekintettel arra, hogy ekkor már feltétlenül kiscsaládokról beszélhetünk, a mezőváros lélekszáma a ridegekkel és a cselédekkel együtt a század végén öt-hatezer között lehetett. 2 " 34 Ezt igazolja az a tény is, hogy 1771ben, amikor az adózók száma kb. háromezer volt, Kecskeméten alig több mint 15 400 fö élt. 235 1 7 8 0-b an a városban nem egészen négyezer adózót tartottak nyilván, és a József-kori összeírás pontosnak tekinthető adatai szerint 22 627 ember lakott a városban. 236 Közismert, hogy a hódoltság idején a mezővárosi lakosság egyik legfeltűnőbb sajátossága az erőteljes migráció volt. Ennek alakulását, szakaszait a nagyon szűkös források birtokában nehéz számokban, statisztikai táblázatokban megjeleníteni. Legtöbbször csak azt lehet észlelni, hogy sokszor népes falvak, 232 HORNYIK János, 1861. 11.78. 2j3 Ha 130 gazdát tételezünk fel, ők összesen 292,5 forintot fizettek volna. Számuk tehát valószínűleg valamivel kevesebb lehetett. Érdemes utalni arra, hogy 1707-ben a 663 családfő között 46 volt zsellér. Ha az akkori arányt vesszük alapul, akkor kb. 10 zsellérrel számolhatunk. 2j4 A középkori városokban egy adózóra átlagosan 4,68 fő jutott. FÜGEDI Erik, 1957. 54. Fajszon 1762-ben a kiscsaládok lélekszáma 4,2 volt, egy házra átlagosan 6,4 lakos jutott. BÁRTH János, 1975. 89-92. Az 177 l-es és az 1786-os összeírások is azt jelzik, hogy egy háztartásban átlagosan kb. 5 fő élt. Ezért nem lenne indokolt, hogy Kecskeméten a XVII. században a már jelzett okok miatt ötnél nagyobb szorzóval számoljunk. 235 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1987. 105-140. Másfél évtizeddel korábban, 1757-ben 2.872 adózót vettek nyilvántartásba. A másfél évtizeddel későbbi összeírás idején a családok száma minden bizonnyal meghaladta a háromezret. 2jó THIRR1NG Gusztáv, 1935. 371. Ez az adat nemcsak Hornyik feltételezését cáfolja, hanem hitelesíti az 1771-es összeírás adatait is. Fél évtizeddel korábban 3.931 adózó került be a nyilvántartásba. A nem adózókkal együtt a családok száma 1786-ban négy ezer felett lehetett.
