Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Hatáskörök és feladatok

Tehát nem érthetünk egyet Schwab Mária - egyébként kiváló jogtörténeti feldolgozásában tett - azon megállapításával, hogy „A török a meghódítás előtti állapotokat semmibe sem vette, hanem teljesen saját törvényei és szokásai alapján rendezkedett be", majd más helyen: „...a XVII. század elején a török visszaállította a városok önálló helyhatóságát."

104 Állításait több saját idézete cáfolja. A XVI. század végén „A bíró feladata a kádi mellett a felek beidézése, vagy a törvény elé állítása volt: 'viteté az Kadiara üket Antal bíró urammal: az Kadia birságra irta üket.', továbbá a bizonyítási eljárás lefolytatása mindig 'warasunkbelj eskütt birak polgárok... jámbor személyök elöt löt ez dologh, azok elötth wallottak' a tanúk..."

105 Tehát kétségtelen, hogy a hódoltság első szakaszában is létezett és működött a mezőváros hivatali szervezete, a következő században pedig tovább fejlődött. 1592-ben mivel „Szappanos György háza szélén kutat ás, de mivel Város akarattya és a Bíró híre nélkül tétette..." a tanács intézkedett vele szemben. 7594-ben Bede Lukácsot megbírságolták, „mert a bíró pöcsítire sem jelent meg". A bírák és az esküdtek munkáját már ekkor tizedesek segítik: "Kis Imreh maradoth birságon illen dologért, hogj az tábor sora walo lowat nem atta asz tized wegeszese szerenth."

106 Sőt arra is van adatunk, hogy a tanács ezekre az évtizedekre is megőrizte statútum alkotó jogát: 7592-ben „Cseh Andrást 3 forint bírságra büntetik, hogy kaszásoknak több napszámot adott, mint a város végezte..."

107 Tehát - miként erre már korábban utaltunk, - a török hivatalnokok sosem tudták teljesen mellőzni a helyi önkormányzatokat, ezért nem is számolták fel azokat. Az évtizedeken át korlátozott, vagy a kádi és a defterdár által gyakorolt hatás- és jogkörüket pedig nem a török hatalom adta vissza formálisan vagy informálisan, hanem részben a magyar állam és a megyerendszer kényszerítette a török hatóságot a magyar törvények figyelembe vételére, részben pedig a helyi önkormányzatok használták ki azokat a réseket, azokat a vákuumokat, amelyek a török katonai hatalom és igazgatás kudarcai nyomán keletkeztek.

108 Az viszont kétségtelen, hogy a kádi állandó jelenléte és tevékenysége révén a mezővárosi autonómia egyik sarkalatos pontja az önálló jogszolgáltatás sérült leginkább a hódoltság első évtizedeiben. Bár nagyon kevés írott emlékünk maradt ezekből az évtizedekből, de ezek is egyértelművé teszik azt, hogy a szabálysértések és a kisebb vétkek a bíró és a tanács elé kerültek. Ezt igazolja az egykori jegyzökönyveket jegyzetelő Hornyik János következő megállapítása is: „A felírások [címek, tárgykörök] mutatják: Bitang, Bírság, adosságokrul való rendtartás, hogy a bíró leginkább ezekkel vesződött." Sok adat igazolja, hogy a kisebb vétségek, szabálytalanságok esetében a keresztény bíró ítélkezett: 7592-ben "Kürti Miklós fizetett 6 forint bírságot azért, hogy Juhait a Nyírben találták a Város Végzése ellen." A következő évben „Baromvásárban a tilalom ellen a Vásár előtt marhát vevő Bíró Pál bírságot fizet." Azonban a súlyosabb vétség feltárásáSCHWÁB Mária, 1939. 13. és 4. Uo. 18. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 33., ill. 37-38. Uo. 29-34. Részletesen elemzi ezt a folyamatot MAKKAI László, 1958.; HEGYI Klára, 1976. és SZAKÁLY Ferenc, 1981.