Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
PROBAE PENNAE 1645-1705 (tollpróbák)
Az igaz Isten, az ki Atya, Fiú, Szentlélek teljes Szentháromság egy bizony örök Isten, tégedet úgy segéllyen, hogy tehetséged szerint minden jármos, hámos és egyéb akármi névvel nevezendő marháidról, ezüst jószágodról és pénzedről, akar magadé, feleségedé, fiadé, leányodé, anyádé, öcsédé, bátyádé legyen, valamelyek az te gondviselésed és birtokod alatt vannak, mindazokról az vadszámot igazán beadod, semminemű adóssággot, adót, szolgabért esztendőt által házad népére s tartására való költségedet azokból ki nem tudod, az mellett szokott dézsmádat is igazán beadod. Isten téged úgy segéllyen. N. B. Egy malom tíz vadszám. Kos és meddű juh 5 egy marhaszám. Pénz tall. 5. Az kiknél más pénze uzsorára jár, avagy árvák pénze vagyon, azokról is így deliberaltanak: az kinél vagyon az uzsorás pénz, minthogy az veszi annak hasznát, esztendőnként és mindenkor, azért vadszámot is az adgyon tűle, az míg nála leszen. Az kié a pénz, az uzsorás, az is az uzsorából vadszámot adgyon, ha az pénz nála lészen esztendeig, esztendeig adgyon, ha fél esztendeig, felet az uzsorás adgya meg, az ki az vadszámtúl esik, felét az kinél volt. Ismét az mely pénzt ha le akarja tenni, híja az város bírája eleiben közösét, ott írassa be az ő vadszámját abból, és írják arra az kié az pénz volt. Az vidékről való pénznek is ilyen rendelése esett. Az mely embereknél olyan pénz vagyon, az a kinél vagyon mindaddig vadszámot adgyon tűle, valamíg nála tartja. Az pénzt kiadván, arról való vadszámát írassa le, ez oly pénz akivel kereskednek. Az árvák pénzek is az kiknél interesre vagyon, az vadszámot mindaddig beadgya s fizessen, maga tűle, valamíg az pénzt kezétűl ki nem adgyák, de az szegény árvák intereséből vadszámot nem kell venni. Ez is fennmaradgyon, az régi atyáink törvényes szokások szerént, egy bikát, egy mén lovat, egy pártaövet egy pohárt, egy ruhára való kapcsot kitudhatni. BKMÖL IV. 1508/c. 1672. 3-4. A TANÁCS RENDELETE A VÁROSI MÁZSA HASZNÁLATÁRÓL 1672. július 5. Anno 1672. die 5. Julii. Mi Kecskemeth városának főbírója, Böde Lukács, eskütt tanácsbeli személyek: Bíró György, Csaba Mihály, Nagy István, Deák Pál, Sárközi Pál, László deák, Barkó Benedek, Tar György, Varga Miklós, Dora Bendek, Sárközi István urak adgyuk örökké való emlékezetben tudásokra mindeneknek az kiknek illik, mind mostaniaknak s mind következőknek. Városunk beli szappanos mesterek nagy villongó veszekedésben voltának régtől fogván, kiváltképpen ezelőtt hat vagy hét esztendők elforgásai alatt mind mivelünk, s mind penig városunk székbíráival az mészárszékben esött fadgyónak elmérésében az másakő felől, hogy nem egészlen való másakő volna. Az mellyet mi meg akarván közesen próbálni, s mind szemeink és az ő szemök előtt világosságra hozni. Akkori hites székbírákkal: Szeles György, Kozma Jakab és Kis István atyánkfiaival, az akkori hites mészárosokkal: Gyárfás János, Gulya István,
