Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - Az önkormányzat szervezete

ták, és csak a szolgáltatásoknak rájuk eső részére tarthattak igényt. Ennek megváltoztatására az 1760-as években történt ugyan kísérlet, de ezt a Helytartótanács nem hagyott jóvá.

85 Az önkormányzat szervezete Joggal tételezhetjük fel, hogy Kecskemét gazdái hasonlóképpen választhatták meg az esküdteiket a későbbi évtizedekben mint Zsigmond korában. Minden jel arra mutat, hogy a kialakult gyakorlatot a várostól távol lakó földesurak tudomásul vették. A XVI-XVII. századból sem maradt írásos utalás arra, bármilyen formában korlátozták volna a város korábbi jogait. Még arra sincs példa, hogy a Koháryak valamilyen formában beleszóltak volna az esküdtek és a bírók megválasztásába, a két felekezet között kialakult arányok módosításába. A bíróválasztás pontos leírása csak 1757-ből maradt fenn.

86 Aligha kétséges, hogy az esküdtek a főbírót és annak helyettesét a XIV. századtól 3-4 jelölt közül választották meg Szent György napján (április 24.) egy esztendőre. Kecskeméten 1564től kialakult szokás szerint évenként felváltva a katolikusok és a protestánsok közül került ki a város első számú vezetője. Felelőssége, hatásköre igen széles körű volt. A XVII. században munkáját az adószedő segítette, és 1685-től rajta kívül másodbírót választott maga mellé. A XVII. században a főbíró mellett választott tisztségviselő volt az adószedőbíró, - mint utaltunk erre, 1685-től a másodbíró -, a vásárbíró, a város négy „pars"-ában, negyedében a tanács határozatait végrehajtó kisbírák, az eltérő számban választott székbírák és a század végén pedig a borbíró.

87 Egy-egy fontosabb munka, feladat elvégzésére, levezénylésére esetenként további bírókat is választottak. Ezért több alkalommal feltűnnek a szénabírók és a fabírók, akik a Budára irányuló szolgáltatások zavartalan elvégzéséért voltak felelősök.

88 A főbírók, a másodbírók és az adószedők hivatali idejük lejárta után kötelesek voltak számot adni munkájukról és főként a lakosságtól beszedett adók öszszegéről, annak elköltéséről. Aligha véletlen, hogy az 1591-től - bár nem teljesen következetesen - vezetett jegyzőkönyvek lapjaira azért került be elsődlegesen a különféle bevételek és főként a kiadások rögzítése, mivel így lehetőség volt arra, hogy pontosabban tudja a főbíró dokumentálni kiadásait. Az 1640-es évektől töredékesen, majd a hatvanas évektől csaknem folyamatosan rendelkezésünkre álló különféle nyilvántartások adatai igazolják, hogy nemcsak a feljegyzések, hanem a valódi elszámoltatások is rendszeresek voltak. „Anno 1663. die 20. Maii. Csaba Mihály uram főbíróságában az derékpénzről való számtartás. Az tavalyi főbíró Benkő Gergely és adószedő Nagy István uraink A város egyik legkisebb földesura, Mottesicky kísérelte meg saját részének kiszakítását, de igyekezetét a város el tudta hárítani. KISFALUDY Katalin, 1992. 12-13. HORNYIK János, 1861.11.214., ill. BÁLINTNÉ MIKES Katalin, 1979. 19-21. 'Karczagh Mátyás volt Budára 2 hétig szénabírónak..." BKMÖL IV. 1504/m. 1664. Robotlajstrom, 9-94. „Kőrös János szénabírónak adtunk az új nazur szénájára..." BKMÖL IV. 1510/i. 1680. 73-74. „Toót Mátyás fabírónak adtam Budán hat foréntot..." BKMÖL IV. 1510. 1670. 20-32. „Balogh Istvánnak, társával együtt, fabírónak küldvén Pestre nazurék fája behordására..." BKMÖL IV. 1510. 1640-1707. Töredékek 66-76.