Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A MEZŐVÁROSI AUTONÓMIA - A keretek formálódása
A kisebb regálékból származó jövedelmek a királyi és a földesúri bevételeknek számottevő részét alkották. A falvakban és a mezővárosokban a kocsmák, mészárszékek, malmok stb. működtetése viszont komoly kiadásokkal, nehézségekkel járt volna, ezért az uralkodók sorra átengedték ennek gyakorlását az egyes önkormányzatoknak, és a summaadó összegébe számították be a várható jövedelmet. Az úgynevezett kisebb regálék között az egyik legfontosabb a piac és a vásártartás joga volt, amelynek megszerzése érdekében a települések igen komoly anyagi áldozatokra is hajlandóak voltak. Ezt Kecskemét kétségtelenül már a XIV. század utolsó harmadában megszerezte, hisz 1393-ban ezen a tájegységen belül már közismert volt, hogy rendelkezik vásártartási joggal, hogy itt minden bizonnyal - Lőrinc napon országos vásárokat tartanak. 73 Aligha kétséges, hogy már jóval ezt megelőzően megszerezte a város a hetenkénti piactartási jogokat. A háborús évektől, eseményektől eltekintve ezeket sorra meg is tartották. Csak az ezerhatszáz-hetvenes években, amikor a közbiztonság végletesen megromlott, és a rabló csapatok ilyen alkalmakkor súlyos károkat okoztak a gazdáknak, a kereskedőknek és magának a városnak, kérte a tanács az uralkodótól, hogy átmenetileg függessze fel a város vásártartási jogát, illetve kötelezettségét. 74 Amikor a török kiűzése után a közbiztonság számottevően javult, 1696-ban a város kérte és vissza is kapta az uralkodótól mindhárom vásár megtartására a korábbi jogát. 75 Ha tehát a város a vásártartás jogát meg tudta szerezni, aligha kétséges, hogy azoknak a benefíciumoknak, amelyekkel a nagyobb falvak is rendelkeztek, könnyebben és hamarabb birtokába jutott. Érdemes utalni arra, hogy Kecskeméten át már a XIV. század végén jelentős áruforgalom bonyolódott le. Ennek vámolását a király, illetve királyné vámszedői végezték. Ez az áruforgalom számottevően növelhette a városon belül a társadalmi munkamegosztás erősödését, gazdasági vonzáskörzetének bővülését. 76 Hogy ez az útvám távolról sem volt jelentéktelen, az igazolja, hogy 1439ben a város elzálogosítása során kiemelten szerepel, hogy az „simul cum tributo" (vámjával együtt) történt meg. 77 Ugyancsak a kiváltságok, a városi autonómia egyik elemeként lehet említeni, hogy a falvak lakóival szemben az egyes családok nem voltak kötelezve arra, hogy az egyes földesurak számára azok birtokain robotot, ingyen munkát végezzenek. Ez a szolgáltatás a majorsági gazdálkodás kiszélesedésével a jobbágyság egyik legnagyobb terhe lett. A summa adó lefizetésével ezt a jogot a mezőváros közössége szerezte meg. Gyalogos vagy igás közmunka végzésére A Lőrinc napi vásárt 1463-ban említi a budai káptalan egyik jelentése. Később, amikor már a városnak több vásár tartására nyílt lehetősége, ezt nyári vásárnak hívták a helybeliek. MÁLYUSZ Elemér, 1951. 3215. tétel. Az uralkodó 1676. augusztus 5-én kelt levelében adta meg erre az engedélyt. HORNYIK János, 1861.11.492-493. Az uralkodó 1696. július 19-én erősítette meg a régi kiváltságot, amely értelmében Gergely (III. 12.), Lőrinc (VII. 10.) és Katalin napkor (XI. 25.) tarthatott a város országos vásárt. A vármegye az év november 27-28-án tartott közgyűlésén hirdette ki, hogy Kecskemét visszakapta vásártartási privilégiumát. BOROSY András, 1985. III. 1681-1697. 2.935. tsz. Zsigmond király felesége, Borbála királynő 1415-ben utasította vámszedőit („tributi nostri in praefata Civitate nostra Kechkemeth"), hogy a városon átutazó szegedi polgárok áruit ne vámolják meg. HORNYIK János 1860.1. 199-201. HORNYIK János, 1860. I. 207-208.
