Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])
TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A török közigazgatás és bíráskodás
A terhek fajtáinak felsorolása távolról sem teljes. Ezeken belül az egyik legkegyetlenebb adózási-zsarolási forma a civilek rabságba ejtése, és értük magas váltságdíj szedése volt. Ettől az eljárástól a törökök sem riadtak vissza, de igazán a török segédcsapatok, a tatárok egyik rendszeres bevételi forrásává vált. 43 Kecskemét többször is megszenvedte kegyetlen eljárásukat. A század első éveiben a rablások és a sarcolások olyan gyakoriakká váltak, hogy a város kénytelen volt tatár katonákat felfogadni, hogy rabló társaikat távol tartsák a várostól. Négy tatár katonának kb. fél évre 700 forintot fizettek. 44 A század második felében a csaknem állandósuló háborúk miatt éveken át fenyegető rémek lettek portyázó csapataik. Az utolsó rabló támadásukat 1686. április 20-án szenvedte el a város. Ez alkalommal 47 ló, 363 ökör, csaknem 300 további szarvasmarha és nagy számú juh mellett elraboltak 8 gazdát, a városban élő gazdák 21 családtagját, 7 zsellért, 48 szolgát és további 8 személyt, tehát 92 embert. 45 A tényleges közigazgatási feladatok ellátása a kádi hivatalok feladata lett. Nálunk ezek is sok szállal kapcsolódtak a hadsereg által megszállt várak láncolatához. Az Alföld hatalmas síkságán éppen ezért jóval kevesebb ilyen hivatal működött. A Duna-Tisza közén Szabadkától Hatvanig a kecskeméti kádi töltötte be a hatóság szerepét 1597-ig. Hatáskörük jóval túlterjedt a bíráskodáson. Ezen kívül az egész birodalom területén feladatuk volt még közreműködni a hadsereg mozgósításában és ellátásában, a gazdasági és a pénzügyi teendők szervezésében és az adóztatás ellenőrzésében. Ezen túlmenően ellenőrizték a piacokat, az árak alakulását, sőt ellátták a mai értelemben vett közjegyzői feladatokat is, amennyiben igazolták az adásvételeket, házasságok kötését, felbontását stb. A hódoltságban létrehozott csaknem félszáz kádi-hivatal között különösen figyelemreméltó a ráckevei, a jászberényi és a kecskeméti szerepe. Ezek területén továbbra is működtek a falusi és a mezővárosi elöljáróságok, a kádik valójában csak ezek munkáját ellenőrizték. A kecskeméti és a ráckevei hivatalt kénytelenek voltak a hoszszú háború alatt felszámolni. A jászberényi is eltűnt az 1620-as évek elején. Ezek különlegessége az volt, hogy kimondottan a nem mohamedán lakosok életének az irányítására, ellenőrzésére hozták létre, és az volt a cél velük kapcsolatosan, hogy - miként a Balkánon - működtetésükkel túllépjenek a merőben katonai megszálláson. Ezért felszámolásuk egy rendkívül súlyos kudarc elismerését dokumentálja: a magyarországi török uralom mindenekelőtt katonai megszállás maradt, és a másfél évszázad alatt sem sikerült tartós és érdemi polgári közigazgatást kiépíteni. Ez beismerése lett annak a ténynek, hogy itt valójában kezdettől fogva kondominium, kettős uralom alakult ki, és a hódítók soha nem voltak korlátlan urai a nekik behódolt országrészeknek sem. 46 A Budán székelő kádit a XVII. században sem tudták figyelmen kívül hagyni a szandzsák falvai és mezővárosai. Több adat egyértelművé teszi, hogy a katonákkal együtt rendszerint neki is küldeni kellett a megfelelő ajándékokat. A HORNYIK János 1861. II. kötetben (31. és passim) számos konkrét esetet idéz, de a hódoltság más részein is sorra fellelhető ez az embertelen eljárás: HEGYI Klára, 1976. 116-118. HORNYIK János, 1861. 64-65. Az elrabolt személyek száma valamivel feltétlenül több volt, hisz a feljegyzésben kétszer történik utalás arra, hogy egy gazda minden cselédjét - tehát egynél mindenképpen többet - vittek el. Ezek egy részét sikerült a városnak a rabságból kiváltani. BKMÖL IV. 1510/i. 1682. 63-68. HEGYI Klára, 1976. 119-124.
