Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

TANULMÁNY - KECSKEMÉT MEZŐVÁROSI AUTONÓMIÁJÁNAK KERETEI A XVII. SZÁZADBAN - A HÓDOLTSÁG - A hódoltsági állapotok

zépsö részén sem nyílt lehetőség arra, hogy a portaszámokat nyilvántartásba vegyék a magyar adószedők. Ekkor már a török portyázok megjelenése egyre gyakoribb lett. Ezt erősíti meg Pósa István levele, melyet Budára, Mihály kalocsai préposthoz küldött, és amelyben a szomszédos falvakban történt török pusztításokról értesíti őt: olyan károkat tettek emberekben és jószágokban, „amit emberi nyelven elmondani lehetetlen".

9 Bár Kecskemétet Buda elfoglalását követően is érték komoly sérelmek, mégis 1559-ben a nahije legnépesebb települése maradt. Hosszú időn át csaknem mindenki elfogadta azt a magyarázatot, hogy a város lakosságának számát a hódoltság első évtizedeiben a környező falvakból elmenekült családok duzzasztották fel.

10 Valójában a XVI. században ez a folyamat nagyon kisméretű volt. Egyrészt a pusztásodás Duna-Tisza közén már a XV. században jelentőssé vált, másrészt Agasegyháza, Bábon, Bene, Borbásszállás, Félegyháza, Köncsög, Matkó, Monostor, és Zomok, amelyek 1560 táján a kecskemétiek használatában voltak, nemcsak 1546-ban, hanem már az előző évtizedekben is pusztán álltak.

11 Az viszont kétségtelen, hogy a hódítások és dúlások hatására számottevő migráció ment végbe, és valószínűleg Kecskemétre is jelentős számban kerültek új lakosok, de ezek többségükben távolabbi vidékekről, főként Baranyából és Tolnából jöttek.

1

" A leigázott lakosság nyilvántartásba vétele, a ráják adóztatása, az egyes települések jogi problémáinak megoldása a török hatalmi szervezet irányítása alá került. A meghódított területek mindig a szultán, a központi hatalom tulajdonát képezték. Ezek egy részét, a kisebb falvakat, az ú. n. tímár-birtokokat hosszabbrövidebb használatra a szpáhik kapták. A nagyobb kereskedelmi útvonalak csomópontjain kialakult városok adói, amelyeknek elsődleges jövedelme az áruszállítás vámolásából keletkezett, eleve a szultáni, a kincstári bevételeket gyarapították. Ugyancsak a kincstárnak adózott a 100.000 akcsénál nagyobb bevételt biztosító mezővárosok nagyobb része is. Az 1559. évi tímár-defter szerint Kecskemétjövedelme 28.310 akcse volt, és a budai beglerbég hász-birtokához tartozott.

13 A hódoltság területén a jelentősebb települések el tudták érni, hogy adóikat, tizedeiket meghatározott évi átalány (summa-adó) formában fizessék be a török kincstárnak. Ezek közé tartozott idővel többek között Jászberény, Gyöngyös és Miskolc is. A szomszédos Kőrös 1562-től, Kecskemét pedig 1570-től lett 9 BÁRTFAI SZABÓ László, 1938. 1498. sz. tétel. 1529. április 11. Ezek a dúlások érthetően nem csak Kalocsa környékére korlátozódtak, hanem súlyosan érintették a Duna-Tisza közének szinte egészét. 10 HORNYIK János, 1861. II. 8-25. " KÁLDY-NAGY Gyula, 1970. 160. Mátyás király már 1462-ben engedélyezte a szegedi polgároknak, hogy az elnéptelenedett kun pusztákon jószágaikat legeltessék. 1472-ben „Otthasylalis" szállás, 1473-ban Csólyoss/.állás, Fejértó, Majos-szállás és Kömpöc-szálása betelepítését engedélyezte. HORNYIK János, 1860. I. 211-212. 12 KÁLDY-NAGY Gyula, 1970. 161-162. Idéz Baray Miklós 1550-ben írt leveléből: „a föld népe különösen Pest megyéből tömegesen vándorolt el lakhelyéről, Zalában, Somogyban keresvén menedéket." 13 KÁLDY-NAGY Gyula, 1977. 177.