Iványosi-Szabó Tibor: Írott emlékek Kecskemét XVII. századi nyilvántartásaiból 1. 1633–1700 - Forrásközlemények 12. (Kecskemét, 2008 [!2009])

BEVEZETŐ

Kecskemét XVII. századi nyilvántartásai olyan terjedelmesek, hogy a teljes anyag közzétételére nem lehetett vállalkozni, és ez nem is lenne indokolt. Éppen ezért még ezen belül is erőteljes korlátozásra, körültekintő kiválasztásra volt szükség. Az elsődleges cél csak az lehetett, hogy a forrásközlésbe lehetőleg bekerüljön minden leíró jellegű feljegyzés. Ezek egy jelentős része fogalmazványnak készült, melyek megvilágítják a hódoltság alatti mezővárosi autonómia lehetőségeit és korlátait, a választott tisztségviselők felelősségi körét, kötelezettségeik sokaságát, a hivatalviselés nem csekély kockázatait, ellenőrzésük és elszámoltatásuk módját, az egyes testületek és hivatalok működésének mechanizmusát stb. Lehetővé teszik mind a helyi közigazgatás és bíráskodás pontosabb megismerését, mind pedig a különféle mezővárosi, paraszti szerveződések és érdekképviseletek folyamatos tevékenységének és eredményeinek pontos feltárást. Ezek alapján lehet bemutatni, miként születtek a különféle bírói ítéletek, a városi statútumok és a tanácsi határozatok, döntések, amelyek iránymutatók lettek az egyes hivatalok számára az esedékes adók, szolgáltatások mértékének megállapításához, azok beszedéséhez, a feladatok végrehajtóinak kijelöléséhez stb. Tekintettel arra, hogy az egykori jegyzőkönyvek elpusztultak, ezek az esetlegesnek tűnő feljegyzések értéke a kutatók számára rendkívül megnőtt. A közlésre került anyag újabb jelentős részét alkotják azok a feljegyzések, amelyek a tanács, vagy tanácstagok kevésbé fontos, csak néhány embert érintő jóváhagyásait tartalmazzák. Ide lehet sorolni azokat a valóban alkalomszerű feljegyzéseket is, amelyek a város és lakosságának sorsát, a Homokhátságon lezajló politikai és katonai események sorát világítják meg, amelyek nemcsak a törökök és a tatárok, a kurucok és a labancok reguláris és irreguláris egységeinek a város határában, sőt annak falai között történő megjelenését, azok számát, követeléseit rögzítették, hanem utalnak a francia és a nemzetközi katonai egységek mozgásaira, azok számára, tiszti karára, ellátására és kiszolgálására is. Az ezekre vonatkozó adatok tömege dokumentálja, hogy az alföldi falvak és mezővárosok milyen rendkívüli áldozatokat voltak kénytelenek vállalni a török kiűzése érdekében. Érthetően a megjelentetésre kijelölt anyagba be kellett válogatni néhány nyilvántartást is. Ezek a korabeli valóság merőben új területeinek megismerését szolgálják. Konkrét adatok dokumentálják, a hódoltságban élők hogyan gazdálkodtak, termékeiket miként értékesítették, a tanács milyen formában szabályozta kényszerhelyzetekben a lakosság fogyasztását. Az egyének, családok tényleges sorsát a terheket személyekre lebontva rögzítő adólajstromok, a különféle ingyenmunkákat a naprakész nyilvántartások, a rendszer részévé vált rendkívüli pénzbeli és természetbeni megterhelésekre utaló feljegyzések képesek igazán bemutatni. Ezek közül legalább mutatóba szükséges volt néhányat beemelni. Ráadásul ezek a nyilvántartások több tudományág számára jelentenek önmagukban is rendkívüli forrásokat, másrészt jelzik, milyen kihasználatlan lehetőségek rejlenek ezekben a kötetekben. A nyelvészet, a művelődéstörténet, a történeti néprajz,