Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

Éjfél után behajóztam a visszautazáshoz, és arra a hírre, hogy Bajára felkelő csapatok érkeztek, ott 16-án virradat előtt partra szálltam. Ezek a 4— 5000 embernyi összeszedett népből álló hordák sietve Szabadkára menekültek, ahová ők az előző nap a bajai gabonatárházból jelentős lisztkészleteket, azonkívül a helyi plébánost, egy köztiszteletben álló embert, és az ugyancsak köztiszteletben álló Csulak nevü megyei hivatalnokot fogolyként elhurcolták. A lázadókkal együtt elmenekültek a bajai felkelés fókolomposai is, amelynek következtében néhány nappal korábban a varasd-szentgyörgyi ezred százada éjjel Bajáról a Dunán túlra, Bátára húzódott vissza. Ezen lázítók közül csak egy, Ott kötélgyártómester került a kezemre, akivel szemben csak azért nem gyakoroltam az azonnali szigorú igazságszolgáltatást, mert aggódtam amiatt, hogy a szabadkai lázadók alantas bosszút állnak a náluk lévő elfogott préposton és a hivatalnokokon. Őt, továbbá még néhány katonai szolgálatra alkalmas embert, akiket mint ellenséges parti őrszemeket fogattam el, a hajómra vitettem. Baja városra kivetettem, kirablással való fenyegetőzés terhe alatt, 30 ezer forint sarcot és 1000 pár csizma szállítását, amit itt a csizmadiák mint tömegben érintettek, megadni tartoznak. Minthogy felsőbb utasításra portyázásomat a lehető legrövidebb időre kell korlátoznom, aztán a bajai vagyonosabb emberek már korábban elmenekültek, és mivelhogy a rendelkezésre álló pénz túlnyomórészt érvénytelenített bankjegyekből áll, így csak körülbelül 6000 forintot tudtam a fenti sarcból ma reggelig összegyűjteni, 328 pár kész csizmával együtt, amelyekből 28 párat nyomban az egyébként is hiányosan felszerelt, fent említett határőrszázadnak átadtam. A gabonatárházban rendelkezésre álló lisztből és gabonából annyit, amennyit csak tudtam sebtiben zsákokba rekviráltam, és a hajófedélzetre vitettem. Mindazonáltal még nagyon jelentős készletek maradtak helyben vissza, amelyek úgy, ahogyan a város és környéke jó érzületű rác népessége is, egyelőre ki vannak szolgáltatva a szabadkai lázadók rabló és gyilkoló portyázásainak. Egyébként állítólag a fegyveres erejük helyben csak egy reguláris, hitszegő zászlóaljból, 2-3 honvédzászlóalj és népfelkelő maradékából, egy hatfontos ütegből és 2 darab egészen kicsi lövegből, kevés lovasságból áll. Ma remélem a sötét éjjeli órákat Tolnán fogom eltölteni, és éjfél után újra elindulok, hogy a további legfelsőbb utasításoknak eleget tegyek. Horváth ezredes Lezárva a Gróf Schlick táborszernagyról elnevezett hadigőzös fedélzetén. 1849. 3. 17. este 6 órakor. Másolat. Eredetije német. HL VII/C 203 Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc iratai 17/344/1849. Az irat eredeti jelzete: Kriegsarchiv, Wien, Alte Feldakten. Krieg in Ungarn 18481849. Karton 1826. Hauptarmee unter Windisch-Grätz 1849-3-202.