Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 2. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (361-618.; Il.kötet)

dőn riadás következtében setét éjjel seregemet lóháton rendezni akartam, egy kerítésen kiálló gerendába oly sérelmesen vágtam a mellemet, hogy tüstént vért köptem, bajom meghűtés által is nevekedvén, roncsolt egészséggel katonai szolgálatot tenni nagy áldozatomba került, de az ellenség előtti akkori állomásom veszélyes, s sokkal több figyelmet érdemlő vala, mintsem hogy orvosoltatásomat igénybe vennem szabad lett volna, ez okból 1849. évi január közepén, ismét nyugalomba való visszalépésem végett folyamodásomat a Tisztelt Hadügyminisztériumhoz benyújtottam, mindeddig azonban kérésem függőben maradván, betegségem dacára katonai szolgálatomat folytattam, s utóbbi tetteim is mutatják, hogy a hadi térről soha el nem távoztam. Kula alatt a torzsai ütközetben Bezerédi Miklós Alezredes serege jobbszárnyát vezérlettem, onnan visszahúzódván Petrovácra, a fent nevezett Alezredes Úr parancsa következtében 350 fóbűl álló bajai, mélykúti és jankováci nemzetőröket az egyesült rácok és hodzsákiak által előttünk elvágott utakat szerencsésen kikerülve, Bajára rokonainak visszaadtam, a rácok betörésétől méltán tartván, Kalocsára húzódtam, az ottani lakosság majdnem erőszakoskodása s Ács Károly helyettes Országos Biztos felszólítása következtében ideiglenes őrnagyi hivatalt vállaltam; később Gróf Batthyány Vezérfóispán Úr a Dunán járó ellenséges gőzösök akadályoztatását bízta reám, melyek közül egyet az általam Szegedről kiközlött ágyúk által haszonvehetetlenné is tétettem; a véd- s a nemzetőrsereg összeírása, s rendezése végett Bajára rendeltetvén, miután Baját az ellenség gőzhajói által naponkint aggasztóbban fenyegetni látszott, a szeremlei révnél s Bajánál nagyobbszerű sáncokat hányattam, s az általam sürgetett ágyúkat megnyervén, legközelebb a Herkules gőzöst, amelyen lévő számos haderő Baját és környékét kirabolni s feldúlni igyekezett, megroncsolva elfogtam, s a hazának visszaszereztem. Esedezem tehát a Tisztelt Hadügyminisztériumnak, hogy hazám iránti csaknem egy évi fáradozásaimat s agg koromat, ki 1809 óta mint tiszt a nehéz francia háborúban is részt vettem, kegyesen figyelembe venni, s Őrnagyi díjjal Paksra Tolna megyébe nyugalomba bocsátani méltóztassék. Kelt Baján, 1849. június 3. Karassay József Őrnagy b) Orvosi bizonyítvány Karassay József Bács megyei nemzetörségi Őrnagy Úr aranyeres, májdugulással párosult kórban, s innen másodlagosan tüdővértorlat által kifejlődött vérköpésben általam gyógyíttatván; a kór visszaesési csaknem időszakonkénti hajlam, nevezett Karassay őrnagy urat a hosszabb kocsizástól, lovaglástól, s minden a tüdő működését nagyobb mértékben igénylő, s fárasztó mozgásoktól eltiltja. Költ Baján, 1849. május hó 25-én Szohner József orvostudor