Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

TANULMÁNY - Katonai események - A nemzetőri és katonai szolgálat alóli mentesítések

Odry Gergely régebbi, de a táborozás után kiújult lábfájdalmai miatt 1848. július 18-án lemondott a nemzetőr kapitányi rangjáról. A tanács a lemondást elfogadta.

300 Nem mentették fel Hirsch Fülöpöt sem, aki az 1848. július 21-i tanácsülés elé benyújtott kérelme szerint lágyéksérve miatt alkalmatlan a nehezebb munkára és az utazásra, ennek ellenére elment az ókéri táborba, ahol folytonosan betegeskedett. Az elutasítás oka az volt, hogy bír a törvény kívánta képességgel, így módja és lehetősége van maga helyett mást állítani.

301 Fúró Sámuel nemzetőr alhadnagy az 1849. január 8-án tartott tanácsülésen kérte felmentését a szolgálat alól, miután ő a koránál fogva nem lenne besorolandó a nemzetőrségbe, és betegsége miatt sem képes hivatala pontos teljesítésére, ellenben készséggel vállalkozik városi belső szolgálatok teljesítésére. A városi tanács méltányolta a folyamodó hazafias buzgalmát, és elfogadta a felhozott indokokat. Mivel azonban a bajai nemzetőrök az ellenséges betörések ellen őrvonalat képezendő sorsot húztak, és a sors a folyamodót is érte, Fúró Sámuel nem menthető fel, ám egészségi állapotára való tekintettel a tanács megengedte neki helyettes állítását.

302 Előfordul, hogy egy-egy kérelem kapcsán egy egész élet rajza bontakozik ki előttünk. Ez történik Karassay József esetében. A Baján szolgálatot teljesítő Karassay József nemzetőrségi őrnagy 1849. június 3-án egészségügyi okokra hivatkozva kérte a hadügyminisztertől a katonai szolgálat alóli felmentését. Mint írta, a nádor 1848. július l-jén nevezte ki őrnaggyá. Még e hó 7-én megjelent az ókéri táborban, és később részt vett Szenttamás valamennyi ostromában. Az első futaki csatában 280 szabadkai nemzetőrrel, 37 dommiguellel (azaz a cs. kir. 39. Dom Miguel sorgyalogezred katonáival) és 42 huszárral szétvert egy több mint 600 fős rác hadat. A rácoknál az elesettek száma 331 fő volt. Ezért a tettéért a hadügyminiszter oklevéllel tüntette ki. 1848 decemberének végén Kiszácsra rendelték, ahol mikor egy éjjel lóháton rendezte a seregét, olyan szerencsétlenül ütötte be a mellét az egyik kerítésből kiálló gerendába, hogy azonnal vért köpött. Később ez a betegsége meghűlés miatt tovább romlott. Emiatt 1849. január közepén nyugállományba helyezéséért folyamodott, de a kérése függőben maradt, és katonai szolgálatát betegen folytatta. Kula alatt, a torzsai ütközetben Bezerédy Miklós alezredes seregének jobbszárnyát vezényelte. Innen Petrovácra húzódott vissza Bezerédy alezredes parancsára. A 350 főből álló bajai, mélykúti és jankováci nemzetőröket a rácok és a hodzsákiak által elvágott utak kikerülésével visszavezette Bajára. A rác betörés veszélye miatt innen Kalocsára húzódott. Ott Ács Károly helyettes országos biztos felszólítására ideiglenes őrnagyi hivatalt vállalt. Később gróf Batthyány Kázmér a Dunán járó ellenséges gőzösök hajózásának megakadályozását bízta rá. A hajók közül egyet az általa Szegedről kért ágyúkkal sikerült megrongálni. Ezután a véd- és nemzetőrsereg összeírására és rendezésére Bajára rendelték. Mikor Baját az ellenség BKMÖL IV. 1007 Tan. törv. jkv. 1847-1848. és ir. 928/1848.; KEMÉNY János, 2000. 35. Uo. 926/1848.; Uo. 35. BKMÖL IV. 1007 Tan. törv. jkv. 1849. és ir. 23/1849.; KEMÉNY János, 2000. 35.