Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

zonyítására hozok elő 24 mozgó csapati egyént Steininger Antal vezérlete alatt. Ezen elbeszélésem után elmondám azt, miképp tegnapi nap délutáni fél egy órakor őméltóságával Horváth Antal Bács megyei Főispán és Kormánybiztos Úrral, Vargái István megyei Alügyész s Kormánybiztosi Segéd Úrral, a mozgó lovascsapattal jővén, velők, azaz a Főispánnal Bikity fölött találkozván, bátrak voltunk Végh Bertalan Őrnagy Úrral őket megállítani, s a nevezett Kormánybiztos Úrtól azon örvendetes hírt vettük, hogy Baranyából 11 ágyú, 4000 fegyveres katonával a Dunán átszállíttatott és Zomborba vitetett. Erre barátságos beszélgetés közt azon megjegyzést tettem: Hála az Égnek, hogy ez történt, különben néhány napok alatt kénytelenek lettünk volna Bácskát általadni. Ezen megjegyzésemre Karnász Mihály és Keszler Mihály szörnyen felpattanva, ezen szavakat intézték hozzám: Hát az Úr is schwarzgelb, aki Istene van, mint valamennyi bácskai közbirtokos, mert ha ezekre bíznánk a haza megmentését, akkor úgy is tudnánk, hogy vesznünk kellene. Válaszom erre ez volt: Az egész világ gyermekségemtől fogva tudja, hogy mily szabadon gondolkodtam és gondolkodom jelenleg is, ennek elbírálását okosabb emberekre bízom, mint Önök. Ezzel asztalunktól felkelve egy másik asztalhoz vonultam, a már megnevezett, s állítólag morovicai mészáros, ki egy 3. asztalnál ült, felkelvén, s ezt monda: Morovica egyedül a bajai ott lévő lovascsapatnak tulajdoníthatja vesztét, mert amint az első ágyúlövés történt, Szalmási Miksa úr házából lovon mind szétfutottak, s erre az ott lévő lakosság rémülésbejött, szintén megfutott. Ezen szavai után vélem lévő Devics Gábor ezen szavakkal válaszolt: Azon mozgó lovascsapat, mely ekkor Morovicán volt nem nevezhető bajaiaknak, mert Alföldy István megyei csendbiztos s mozgó lovascsapat Kapitánysághoz tartozott, s bajai alig volt köztök 8. Ö mindezek közt ott jelenlévő, sértve érzi magát azon nyilatkozat által, mintha ők az első ágyúlövésre megfutamodtak volna, mert ők az ellenséggel csekély számuk miatt össze nem csaphattak, s így kénytelenek voltak a városból kivonulni, de egész rendben és csendességben, és már akkor, amidőn a menekülni kívánók már megrakott kocsikkal a városból szintén kivonultak, s így mindenkit gazembernek nevez, ki azt állítani meri, hogy az akkor ott létező csekély számú lovasság megszaladt volna. Ezek után felhúzódott a topolyai szerencsétlen eset, vitatkozni vélök tovább nem akartam, minthogy már más asztalhoz ültem, de a sok mindenféle nagyító dolgok után mégis ezt mondtam: Tudtunkkal az egész topolyai eseményekből ennyi való: A rácok a szérűskerteket fölgyújtották, de magából a városból csak 5 ház égett el. Erre nagyobb vita támadt, s jobbnak láttam a bortól felhevült egyénekkel tovább nem vitázni, a fentebb nevezett Bárány vendéglőt odahagyva, az Oroszlán című vendégfogadóba menék, ottan beszélgetve boroztunk, s ekkor egy városi hajdú bejött, s Pilaszanovics József Baja Város Főbírája nevében véle menni felkért. Én azonnal a megnevezett Főbíró úr parancsolatjára elzárattam.