Kemény János: Baja mezőváros szerepe az 1848–1849. évi szabadságharcban 1. - Forrásközlemények 11. (Kecskemét, 2008)

DOKUMENTUMOK (1-360.; I.kötet)

meg nem menthetem, amint Méltóságod fent idézett rendeletében magát kifejezni kegyeskedik, legalább annyira védhetem, hogy fent tartván a szabad közlekedést a környékkel, Újvidék városát, mely mindeddig a piarcból él, mely azonban Pétervár elzáratása esetében élelmiszereit ott keresni kényteleníttetnék, a körüllévő helységekkel szabad érintkezésben tarthatom, és azáltal, ha egyebet nem, legalább azt nyertem, hogy a Vár, mely ágyúira és embereire nézve ugyan reám nem szorult, magát a sok éhes gyomor végett megadni nem kényteleníttetik, ami előttem oly fontos, hogy inkább az egész Bácskát ideiglenesen az ellenség által elfoglalva, mint Pétervárát vesztve láthatnám, mert vesztve Pétervár, vesztve volna minden erőltetés dacára örök időre Bácska is, még állván a vár, még mindég reményünk van, hogy a jelenleg az ellenség által elfoglalt vidéket célszerű intézkedéseknél visszanyerendünk. Petrovácon lévén minden jelentéseim, kéréseim, felszólításaim, sőt fenyegetéseim, hála a megye egyetértő rendeleteinek, és azoknak pontos teljesítésének, egész tegnapelőtt, mintegy 1500 nemzetőrnél többet nem szedhettem össze, melyek közül azonban 200 újvidéki és 100 bajai nemzetőr lévén, ezeket az elöbbeni összeghez nem is számíthatom. Ezekhez csatolva még 3 század Pétervárról érkezett sorkatonaságot, elszigetelt állásomban sem az ellenség mozgalmairól, sem a mieink hol leendő összegyűléséről senki által nem értesíttetvén, a mindenfelé futár által küldött hivatalos leveleimre sehonnan választ nem nyervén, eljárási terveimet a pétervári hadifőkormányzóival indokolva közöltem, ahol ezek az egész Bácskára nézve célszerűbbnek ítéltetvén, és nekem zsinórmértékül szabatván, folyó hó l-jén nevezett erőmmel, melyhez még hat kisebb-nagyobb ágyú számítandó, Torzsára vonultam, látván, hogy a megye részéről segítségre nem számolhatok, hogy tehát önállólag eljárnom kell, Torzsán tegnap reggeli 7 és 8 óra közt a Bélapusztán Kannyúk ezredbéli hadnagy parancsnoksága alatt egy 3 fontos ágyúval a közlekedés fenntartása tekintetéből felállított előőrsöm az ellenség által megtámadtatván, a legelső riadóra egész erőmmel vonultam az ellenség eleibe, és mivel ugyanakkor az ellenség Kucuráról is mutatkozott, egy század Gyulai és fél század Miguel gyalogságból álló jobbszárnyomat Torzsa helység hosszában, Kucura felé terjesztettem ki, még a 3 nagyobb súlyú ágyúk a középpontot elfoglalván, az Este gyalogságból álló balszárnyomat két egy fontos ágyúkkal előbb említett előőrsöm segítségére küldtem, a nemzetőrség ideiglenesen a második vonalban felállítva lévén. Mivel azonban az összes jobbszárnyon felállított sorkatonaság, miután az ellenség 3 ágyúból reá irányzott tüzének hosszabb ideig kitéve volt, elragadva túl bátorsága által, nem hallgatván tisztjeinek parancsait, egyenest az ellenségre rohant, jóllehet ezt Michel Alajos gyulai ezredbeli hadnagy és a század parancsnoka, és Chernél Ferenc a Hadügyminiszter Úr által mellém rendelt, az ütközet alkalmával a Dom Miguel századhoz besorozott honvéd hadnagy, erélyes vezényletük alatt az ellenséget ágyúi dacára vissza, és Kucurából kiverték, jobbszárnyom tehát túlnyomólag győztes volt, és én azáltal erőmnek tetemes részétől fosztattam meg, de a többször érintett előőrsöm segítségére küldött Este század, mely Splihál és Steinbach hadnagyok vezénylete alatt, elszánt védelmük egy 3000 főből álló, 8 ágyúval, melyek között 12 fontos is volt,